25-én a Föld hangjai című koncerten jártam a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Megint egy képzeletbeli utazás részese lehettem, de most máshogy. Különböző országokban jártunk. De ennyire ne szaladjuk előre.
Ez volt az a koncert, amit előzetesen nem tudtam hová tenni. De mivel nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon ez mi is lehet ez, erre esett a választásom. Horgas Eszter és Falusi Mariann közös koncertje.(Idén, a Föld napján volt a bemutató koncertjük.) Életem első koncertje (amire emlékszem is), az 1991-hez; Siófokhoz és a Pa-dö-dö-höz köthető. Mariannt legközelebb az Amerikai Komédiában láthattam. Horgas Eszternek sem voltam még koncertjén, őt csak vendégfellépőként láttam (Talamba koncert, Operaház Fantomja jubileumi előadás). Lenyűgözött a játéka mindkét helyen, ezért kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet a koncertje.
Időben oda akartam érni, sétálást terveztem végre a parkban. De az eső ½ 18-kor elkezdett esni. 18 órakor jött a jég is. 3/4 19 örül elállt. Esőkabát bekészítve. Indulás. Margit hídnál fekete felhők. Kénytelen voltam a villamost választani. Az esőkabátot leszállás előtt felvettem. Beértem a sátorba és az eső elkezdett szakadni. Közben Győrön is járt a fejem. Tavaly elmaradt Nagy Bazsi koncertje, izgultam érte és a közönségért, hogy nehogy most is úgy járjanak (de szerencsére nem).
Beestem a sátorba, megkerestem a helyemet. Nem is néztem, hogy menynyire volt teltház. Az első blokkban igen, az biztos. Hátra meg nem látok, mert elöl ültem.
Egy kivetítő vászon, 2 mikrofonállvány és a Classic Jazz Band (Cseke Gábor, Dajka Krisztián, Hárs Viktor, Gyenge Lajos, Pusztai Csaba) hangszerei fogadtak minket.
20 óra körül a koncert kezdett vette. A kivetítőn a Földet láthattuk és hallhattunk egy néhány perces történetet a Földről- Jaj, nem olyat, ami a természetfilmben hallunk és nem azt, amit az iskolában tanulunk. Más megközelítés. Nem nagyon emlékszem rá, mert ez alatt a zenészek és a két főszereplő megérkezett, őket figyeltem. Mindannyian fehér öltözéket viseltek. Volt valami kisugárzásuk ezzel. Közhely, de olyan béke és szeretet hangulat. Fúj ilyet leírni… jó hogy nem világbékét írok :-)))
Közel 100 percen keresztül tartott a koncert, de úgy, hogy nem zavarták meg a számok felkonferálásával, vagy történetek mesélésével. Csak úgy belekezdtek és meg sem álltak a végéig. Így persze nem tudtuk meg, hogy mit is hallhatunk.
Olyan meseszép volt az egész.

Vannak olyan pillanatok és előadások, amikor 1-2 perc alatt lehet érezni, hogy VÁO és atyaég. És amikor a közönségen is ezt érzed, akkor az tényleg igazán ritka. Most ez is megvolt. Fantasztikus hangulat alakult ki. A hatalmas tapsok, szinte már zavarba ejtőek voltak. A fellépők mosolygással hálálták meg nekünk.
Hallhattunk saját szerzeményeket és feldolgozásokat is.

Egy időutazáson vettünk részt. Tettük mindezt úgy, hogy az adott országra jellemző stílusú zenéket hallhattunk. A kivetítőn megjelenő képek is segítettek nekünk abban, hogy hol is járhatunk (Amerika, Spanyolország, Argentína, Tibet, Magyarország).
Mariann csodás hangjával néhány szám erejéig elkápráztatott minket. Zöld erdőben, Hallelujah, Repülj, madár, repülj, Somewhere Over The Rainbow, Ez neked kell. Jártunk egy Esőerdőben is. Ekkor különböző érdekes hangszereket is (mint a Talamba koncerten) használtak, miközben az állatok hangjait utánozták. Ezután az éhező gyerekeket láthattuk, ami alatt megható és szomorú dalalmokat hallhattunk. A hangulat kicsit szomorkássá vált. Majd sikerült feldobni a hangulatunkat egy pörgősebb dallal, amit Mariann énekelt.

Ez nem az a Mariann volt, akit a Pa-dö-dö-ben megismertem, és akit a színházban láttam. Egy teljesen már arcát láthattuk. Őserő, egyedi, erős hang. Nagyon tetszett.
Horgas Eszter lágy, kellemes kisugárzása és előadásmódja… És ahogy azt a fuvolát megszólaltatja. IGEN! Ilyet halva az ember azt érzi, hogy dejó azoknak, akik tudnak hangszeren játszani….

Csodás koncert részese lehettünk. A Tibeti jelenet nagyon tetszett. A Repülj, madár, repülj, című számnál elérzékenyültem.

A hatalmas vastapsot megérdemelte a két hölgy és a Classik Jazz Band is.
Külön köszönet a kulturált és normális közönségnek, akik egyként lélegeztek tapsoltak, örültek. Megható volt. Rég volt ilyenben már részem