26-án vasárnap is koncerteztem a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Jótékonysági koncert, melyet Vásáry Tamás vezénylésével a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar adott elő. A zenekart Vásáry Tamás alapította 15 évvel ezelőtt. Idén több, mint 200 versenyzőből (26 ország) kellett azt a 67 zenészt kiválasztani, akikkel két héttel ezelőtt elkezdődött Debrecenben a közös munka. Tegnap a Kölcsey Ferenc központban debütáltak. Fellépnek majd Gyulán, Galántán és Prágában.
A programot az Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémiájának Művészeti Igazgatója ismertette (Erkel Ferenc: Hunyadi László – nyitány, Kodály Zoltán: Galántai táncok, Pjotr Iljics Csajkovszkij: V. szimfónia), majd a koncert elkezdődött. Vásáry Tamás ugyanolyan humoros volt, mint mikor tavaly zongorázni láttam.
Botfülüként nagyon tetszett az első félidő. Mivel mindkét műrészletet hallottam már, nem tűnt olyan idegennek. A zenészek az elején nagyon feszültek voltak, de egyre oldottabbá váltak. Nem tudom, hogy a nagyok milyenek lehetnek, de nekem ez is tökéletesnek tűnt. Szünetben a mellettem ülőkhöz odament egy fiatal srác, kiderült, hogy ő nem került be sajnos a zenekarba. Szerinte (mint szakmabeli) nem volt meggyőző a Hunyadi és a Galántai táncok sem sikerült a legjobbra). Hát igen. Eszembe jutott, mikor néha olyan emberkékkel keveredünk össze, akik ritkán mennek színházba és az olyan előadást, dalt gondolják csodásnak, amit mi gyengébbnek érzünk.
A fiúnak biztos igaza volt, de nekem tetszett. Rövid szünet után kezdődött az V. szimfónia, közel 55 percen keresztül. Na, az egy idő után már sok volt. Jó volt, de mivel nem ismertem, nem tudtam mikor lesz vége, stb… Egyszer azon vettem észre magam, hogy fülig ér a szám, mert épp kerestem „álmaim Jézusait” és akikre paróka kellett elképzeltem őket hosszú hajjal.. Tudtam, hogy
Miután befejeződött a Csajkovszkij, kijött a betanító karmester (Bolyki Zoltán), kapott egy csokor virágot. Majd Vásáry Tamás is kapott egy gyönyörű fehér kardvirág csokrot.
Majd következezett a meglepetés Csajkovszkij Diótörőjéből a Virágkeringő és a Trepák orosz tánc valamint Johannes Brahms: V. Magyar tánc-ot. Ezek már jobban tetszettek, hisz ezeket is ismertem. A fiatal zenészek felszabadultak, megkönnyebbültek, azonban nekik is volt egy meglepi. Vásáry Tamás szerint az V. szimfónia befejező tétele nem sikerült túl jól, ezét gyorsan a 472. oldalra kellett lapozniuk és el kellett játszaniuk. Állítólag már jó volt :-) Majd kis taps és eltűntek.
Egyébként minden műsorszám után nagy tapsot kaptak. Vásáry szinte az összes zenésszel kezet fogott. Van a „bácsinak” tekintélye, kisugárzása. A fényképezőgép ott volt az ölembe, Ő szembe velem, fél méterrel és nem vitt rá a lélek, hogy lefényképezzem. Féltem. Pedig ilyen közelről és ráadásul a tiltás sem hangzott el…

Ha az az V. szimfónia kicsit rövidebb lett volna….
Amúgy nagyon tetszett az egész, nem ment el a kedvem a komolyzenétől, de még nem lett a kedvencem sem. A 2,5 óra hamar eltelt. Ez jelent valamit.