Nyertem jegyek a Margitszigetre, a Virtuózokra és a Chico & The Gypsies, de sajnos az eső miatt nem tudtam elmenni. Óránként kaptam időjárás jelentést Bp-ről, de ők sem nagyon tanácsolták. Sajnálom, mert biztos remek volt mindkét koncert, de „papírkutya lettem” és nem vállaltam be.

Így a legközelebbi eseményre 28-án Baján került sor. A Csárdáskirálynő. Szerencsére nem kellett félni, hogy megázunk, de esőűzőnek vittünk esőkabátot, meleg ruhát. Valóban nem kellett. 
Megérkeztünk a városba. A Petőfi szigeten töltöttünk egy kis időt. Kezdésnek egy igazán izmos pasit láttunk futni, majd mikor elfutott mellettünk, rájöttünk, hogy Ő valaki, de nem a színházi körökből. Jobban nézett ki így futó cuccban, mint a TV-ben öltönyben és szemüvegben. 
Aztán láttunk egy Operettes autót a parkolóban, így hirtelen már színházi hangulatba kerültünk. Elhagytuk a szigetet és mentünk a városközpont felé. Ott is volt időnk sétálgatni. Majd kényelmesen besétáltunk a Bajai Szabadtéri Színpadra. Már rengetegen voltak. Az „emelet” bal szélen ültünk, a 10 sorban. Meg is beszéltük, hogy itt a földszint nem lett volna jó, mert a széksorok nem emelkednek, így nem sokat lehetett volna látni. Telihold, szép hely, jó idő. Persze megint kifogtunk egy hangosan beszélő társaságot, de szerencsére az előadás alatt csak „néha” beszélgettek, de az is bőven elég volt.

Az előadás kezdetét vette. Kellemes este volt, de a mimika nagyon hiányzott. Hiába volt az a távcső, de mégsem volt az igazi. Igazából fejben nem nagyon voltam ott, inkább a vasárnapi próba futáson járt az eszem, de ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam.
Nem vagyok nagy operett rajongó, de nem volt az előadással semmi bajom. Összehasonlításba sem tudok kezdeni, mert nem láttam a kőszínházban. Mindenki hozta a színházban megszokottat. Azaz ott biztos nincs ennyire melegünk. Sokat nevettünk, a dalocskákat ismertem. Épp eszembe is jutott, hogy néhány hete valahol a TV-ben láttam egy régebbi verzióját, de hogy mikori lehetett, nem tudom.
Nem tudok senkit kiemelni, mert mindenki nagyon jó volt, hisz azért mentünk, hogy azokat lássuk, akiket valamiért kedvelünk. Én a mai napra Topit választottam, mint „aktuális kedvenc”, így mindhármunknak „jutott valaki”, akin még össze se kellett veszni” JTermészetes Kero megtartotta a szokásos beszédét, bár rövidebb volt, mint szokott lenni. Ismertette a jövő évi bajai terveket.

Fáradtan, de nagyon jó hangulatban indultunk haza. Dunaújvárosban megálltunk néhány perce, ott viszont a „romantikus hangulatomból” hirtelen valami amerikai filmnézésben éreztem magam, mikor két arab kendős (amúgy nagyon helyes) lányka mobiltelefonon Allah szavakat használt tőlem 2 méterre. Nagyon nem tetszett a dolog. Budafokon meg a kisebb csoportos menekültek látványa teljesen ledöbbentett és baromira nem tetszett. És azóta se tetszik (és akkor szépen fejeztem ki magam).
½ 3 után értünk haza. Igazán kellemes, mesés, romantikus előadást láthattunk. Csak kár, hogy aludni nem tudtam, mert folyton (és azóta is sokszor) az a 2004. 12. 05. járt a fejembe. Akkor megtakadták(tuk) a sajátjainkat. Most meg rengetegen védik az idegen kultúrájú embereket és „tárt karokkal várják (várnák)” még mindig egyesek? . Vajon ők mit csináltak azon a – számomra – gyászos vasárnapon? Az előadás tényleg jó volt. Lehet, át kérne térnem az ilyen vidámabb darabokra, hogy ne „drámázzak” annyit, mert arra itt van a valódi dráma most?!