Frusztrált vagyok, nyűgös és nem találom a helyem, így nem mentem el a 8-i Bernanda Alba háza című előadásra. Még mélyen él bennem a Városmajori előadás és most idegileg nem lettem volna erre készen még egyszer.
Így a következő kikapcsolódásra 11-ig kellett várni.
Nyár közepén tudtam meg, hogy Zöld Csabának közönségtalálkozója lesz, méghozzá úgy, hogy Vikidál Gyula lesz a vendég. Ráadásul pont azon a hétvégén, mikor a futóverseny is lesz. Ez azért érdekes, mert aki szervezte ezt, az szervezte 2 évvel ezelőtt a Posta Victorét és tavaly a Gallusz Nikolettét. Mindkettőn remekül éreztem magam és utána szintén futóversenyre mentem.
Így ezt a hagyományt akkor elvileg nem szakítom meg, így hamar szert tettem a jegyekre.

Ma vettem meg a BKV bérletet is, elsősorban a vasárnap miatt, meg aztán remélhetőleg elindul a színházba járás és akkor jön a bérlet is.
Állt is reggel a HÉV 5 percet az Árpád hídnál, délután meg 40!! perc alatt villamosoztam át az oktogonig!! Így a Madáchba nem volt idő eljutni, hogy a félretett jegyeket felvegyem, de az operettbe még igen. Oktogontól földalatti és ¾ 17 körül estünk be kicsit ázottan a gyönyörű Benczúr házba. Szerencsére nem mindenki szeret elöl ülni, ezért a bal oldal első sora még üres volt. Anyummal le is huppantunk oda. Néhány ismerős arcot felfedeztünk a színházból, vagy előző talikról, de sok volt az új arc. Egy plakát és egy kvíz kérdés várt minket a széken (mindenkién, nemcsak a mienken.). Na, jött a pánik, hogy vajon mennyire vagyok képben. A 4. kérdést kicsit „nehéznek” gondoltam, melyen Csaba kedvenc sportját kellett kitalálni. Futás nem volt, pedig azt válaszoltam volna. A futás és a futóversenyeken való részvételéről tudok. Így maradt a foci. A tesztet le is adtam pár perc múlva, nehogy nálam maradjon. A tesztírás közben videókat láthattunk Csaba különböző előadásairól.

Majd 17 óra után néhány perccel elkezdődött a közönségtalálkozó.
Csaba közvetlen és kedves volt. Először a gyerekkoráról mesélt, majd arról, hogy ő „Koppány akart lenni”, mikor meglátta és meghallotta az István a király című musicalt. Ezt teljesen meg tudom érteni. Én nem akartam Koppány lenni, csak ilyen „pasit”. J
És valahogy ennél a témánál megérkezett Vikidál Gyula is. Ilyen közelről látni J Amilyen szép barna meleg szeme van Csabának a Vikidál Gyulának olyan félelmetes szúrós. De ettől még „szeretem” J
Sokat meséltek a megismerkedésükről, a Nyomorultakról. Néhány mondat erejéig szó esett a megasztárosokról is. Vikidál Gyula énekelt egy számot az Oliverből és az Egri csillagokból a Dobó esküjét. Persze mondanom sem kell, hogy mindkettőt végigbőgtem. Főleg a másodikat. Ez a szám nem volt annyira „újdonság”, de élőben, fél méterre tőlem nem olyan, mint egy videóról megnézve, kihangosítón hallgatva…. Már évek óta kin van ez a szöveg a falamon, jó volt újra élőben hallani ezt.
Nosztalgiázás képen levetítésre került a 87-es Szegedi Nyomorultakból egy részlet. Ezt követően Csaba énekelte el az Ima című számot a darabból. Majd közösen is énekeltek egy számot. Ez nagyon megható volt. Persze, hogy bőgtem.
Nagyon nagyon tetszett, ahogy tisztelttudóan, szeretettel beszéltek egymásról. Azt nézem, hogy mikor Gyula éneket Csaba olyan kedvesen, szeretettel figyelte a „Mestert” a székéről. Mikor meg Csaba énekelt Gyula csinált hasonlóan, mint ahogy a próbán is tehette.
Szünetben lehetett dedikáltatni Gyulával, mert neki mennie kellett. Reggel hosszas gondolkodás után eszembe jutott az OF CD és betettem a Miklós Tibor Óh, milyen cirkusz, óh, milyen show! könyve mellé. Mindkettőt dedikáltattam vele és még a  belépőjegyünket is.
Nem mertem mit mondani neki és a „nyakába se mertem ugrani”. Viszont lett közös kép. J

A 2. részben Csaba a zenekarával lépett fel. Beszélgetős rész nem volt olyan sok (vagy nem rémlik) viszont zene annál több. Néhány szám erejéig zongorán Erős Csaba is kísérte őket.
Nagyon hamar eltelt az idő és a találkozó véget ért. Sorsoltak CD-t, Pepita magazint (melyen Csaba szerepel a főoldalon). A kvíz kérdésekre helyesen választ adók közül is sorsoltak, a szerencsés nyertes egy kis ajándékkal lehetett gazdagabb. Nem nyertem, de kiderült, hogy jól válaszoltam a kérdésekre. Lehetett dedikáltatni is. Mivel Mindenki megrohamozta Csabát ezért mi Erős Csabához mentünk oda. Vele is aláírtattuk a jegyünket. Néhány percet beszélgettünk. Aranyos volt. De már láttuk, hogy Zöld Csabánál épp nincs senki ezért elköszöntünk és odamentünk az est főszereplőjéhez. Közös kép, könyvdedikálás. Közben a futásról érdeklődtem nála, hisz most ez mozgat…
Néhányan maradtunk vacsorára is. Az étel finom volt, mint eddig mindig.
¾ 22 körül köszöntünk el és indultunk haza. A bejárat előtt meglepetésünkre megvártak minket az egyik ismerősünk és hazarepítettek minket, ha már egyfelé lakunk.
Felejthetetlen délután és este volt. Köszönjük szépen és várjuk a folytatást.