Október 3-án a RaM-ba mentünk, az Ezeregy év c. előadásra, mivel a társulat 15 éves. Itt még nem voltam semmilyen jubileumi előadáson, bemutatón sem (azt hiszem), így kíváncsian vártam az estét, az esetleges különlegességet.

Vörös szőnyeg és pezsgő/üdítő várt minket korlátlan mennyiségben.
Rengeteg ember, teltház. A jegykezelés után kapott mindenki 1-1 kis érmét, 15 év felirattal. Majd ahogy határozottan lépkedtünk az első sor felé megkérdezték a „terrorista lányok”, hogy hova szól a helyünk. Megmondtuk, akartunk tovább menni, de adtak egy „kezet”, amit majd használnunk kell, mikor mondják.
Szokásos időben elkezdődött az előadás. Román Sándor és Vona Tibor mondott egy rövidke, igen igényes és megható beszédet, majd az előadás kezdetét vette.

Az előadás szuper volt, mint mindig. Tavasszal láttuk utoljára az Újszínházba. Valahogy mégis most azt éreztem, hogy látszik, hogy „itthon” vannak, mert sokkal otthonosabbnak látszottak.
A jeleneteket nem ecsetelem, mert már többször megtettem és még mindig nagyon a hatása alá kerültem. Az egyik jelenetnél 1-2 „toll/szőr” leesett valakinek a gallérjáról. Nagyon figyeltem az „útját”, hátha leesik és mehet a gyűjteménybe.
Nem esett le, de elég a színpad szélére került az első felvonás végén, így kifele menet megragadtam és eltettem :-))

A 2. felvonást is látványosnak tartottam. Fáradságot egyik táncoson sem éreztem.
Nagyon különleges két felvonás részesei lehettünk, hiszen megjelentek a régi szereplők is. Így felváltva szerepeltek a régiek/újak. Így olyanokat is láthattam, akihez eddig még nem volt szerencsém.
Nagyon emlékezetes és látványos volt, mikor Román Sándor a 2. felvonásban megérkezett, mint Teremtő. Hát!!! le a kalappal előtte. Fantasztikusat táncolt.
Tényleg mindenki kitett magáért mindent, azonban mégis „csalódottan” kellett eljönnünk.
Történt ugyanis, hogy az „orosz” jelenet kimaradt és helyette egy kisdobos/úttörős jelentet láthattunk. Vajon ez volt az eredetibe még 15 éve? Ez esetben nem morgok, de én eddig ezt nem láttam és annyira vártuk Kökény Robit és az orosz táncát, mert azt nagyon szeretjük, és nagyon vártuk.
Miért nem volt az a jelenet?
Ezt leszámítva (ami nekünk „nagy baj volt”) remek előadás és est volt, hiszen nekem ott volt „Bencém” :-).
Látszott, hogy sokat készültek és boldognak tűntek.
Nem mentünk még egyből haza, megnéztük az előtérben található plakátokat, fényképeket a táncosokról, stb.
Felpörögve, felszabadultan jöttünk el, de az orosz jelenet kimaradása miatt kicsit csalódottan jöttünk el. Mindenesetre aludni még jó ideig nem tudtam.