Október 05-én visszatértünk a Nemzetibe, Hobo önálló estjére. Sajnos a bemutatóra elfogyott a jegy, ezért csak másnap tudtunk menni. Jó korán elindultam, jegyeket akartam venni szép kártyával és utalvánnyal. Szomorúan tapasztaltam, hogy egyre kevesebb helyen fogadják el ezeket. De akinek ez jut(na) kultúrára az nem tud menni megnézni sok jó darabot, amit szeretne és jó is lenne. Tavasszal még a Belvárosiban is elfogadtak mindent, most csak bankkártyát. Hát, akkor ide egy ideig nem kell menni. Pedig 1-2 előadást kinéztem, de ha csak „pénzért” lehet, akkor kimarad.
Újszínházba sikeresen vettem bérletet, majd ott szembesültem azzal, hogy a BKV bérletem, „össz vagyonom” a dolgozóban maradt. Azt utánam hozták a Madáchoz és így szerencsére ott is át tudtam venni a félretett jegyet.

És még ilyen kálvária után is időben a Nemzeti Színházhoz érkeztünk, beengedni viszont nem sokkal kezdés előtt lehetett csak. A bejáratnál azt mondták, 2,5 óra szünet nélkül. Kicsit megijedtem, de szerencsére nem kellett.
Érkezési sorrend. Naná, hogy első sor közepe :-))))

A „színpadon” egy asztalkát láttunk. Azon néhány könyv, kis dobozka és 1 pohár víz.  Egy szék. Ezek mögött néhány doboz egymáson. Középen 5 db bábú és ezek mögött középen egy kis tükrös polc.
Sötét.
Hobo a maga egyszerűségével, tornacipőjével, fekete nadrágban, sötét pólóban és mégis keménységével megérkezett és belekezdett a „mesébe”.
Az idő meg repült. Volt jó pár újdonság (nekem) amit mondott, de volt olyan is, amit már hallottam tőle más előadáson.
A történetet többször felolvasással, versmondással vagy énekléssel szakította félbe.
Magával ragadó, egyedi est részesei lehettünk. Olyan Hobos volt. Egyre jobban kedvelem és tisztelem, azt hiszem.
Olyan sok mindent mondott, nem akarok és nem is lenne jó 1-2 dolgot kiragadni, mert nem adná azt úgy vissza, mint ahogy ott volt. Inkább nézze meg mindenki. 

Ezt tényleg csak egy mondatban lehet leírni, ahogy a színház oldalán is van „Zenés kálvária 14 stációval - Dalok, versek, vallomások, történetek  az utolsó hetven évből”. Azt, hogy 14 stáció volt-e azt nem számoltam. Inkább néztem és hallattam és beleborzongtam és nevettem és gondolkodtam.
Hát, azt nem mondom, hogy már holnap szaladnék vissza újra megnézni, mert ahhoz túl nehéz és tömény volt. De egyszer talán majd. De van még több előadása is itt, azokat kell megnézni.

Aki teheti, nézze meg, szerintem különleges és egyedi est részese. 2,5 óra? Olyan hamar eltelt, fél órának sem tűnt. Hallgattam volna még :-)

A haza út, már kevésbé volt kellemes és jó, de egyszer csak újra megáll a HÉV a rendes helyén. Az 1-es villamos meg még mindig nem gyorsvillamos :-)