2015. 10. 21. Szőke ciklon – Játékszín
21-én a még nyár közepén megvásárolt Szőke ciklon című vígjátékra volt jegyünk. Nagyon koncentráltam, hogy el ne késsek illetve el ne felejtsek elmenni, hiszen hétvégén oly „tehetséges” voltam, hogy elfelejtettem a Hobo életműsorozat 1. részére elmenni. Meglepve olvastam szombat késő este a fb-n kapott üzenetemet, hogy nem a Nemzetibe kellett volna lenned a Hobo-n? Teljes meggyőződéssel állítottam, hogy nem, nekem ott hétfőn kell(ene) lennem. Hát, sajna felvilágoltak, hogy akkor benéztem… Majd jött a mélyzuhanás nem csak ezért, minden egyébért. Szerda du-n úgy éreztem, hogy én sehova se akarok menni, nemhogy színházba. De ugyanakkor nagyon vártam is, hátha meg tudok szabadulni a „sok primitívségtől, amivel mostanában szembetalálkoztam”. Ritka pillanatok egyike volt, mikor időben kész lettem és újságot olvasgattam az indulásig. Az előadás 20 órakor kezdődött. Hamar megérkeztünk. Nézelődtünk, kérdőívet töltöttünk. Szép kényelmesen leültünk. Hamar teltház lett. Természetesen első sor. Most valahogy én akartam a szélére ülni, mert nem vagyon nagy Rejtő rajongó, meg a kedvem sem rózsás. Mindent jól láttam innen is, nem volt gond a szélével.
Egy aranyos, vidám, kedves előadás szem és fültanúi lehettünk.
Totál kikapcsolódás és gondolkodás mentes ~3 óra részévé váltam.
Teljesen más felépítésű volt, mint a tavaly látott Piszkos Fred. A színpad közelsége, „illata” sokat számított.
Most nem magába a regénybe csöppentünk bele, hanem úgy láttuk, mintha Rejtő akkor „előttünk” írja meg a történetet.
Egy fiatal lány (Földes Eszter) költözik a házba. A költöztető megérkezik (Józsa Imre), a szomszéd fiúnak (Csonka András) megtetszik a lány. Megérkezik az édesapa is segíteni (Szerednyey Béla). Közben becsöppen Rejtő Jenő (Őze Áron), akinek sürgően le kell diktálnia valakinek a készülő regényét. Rejtő diktálásba kezd, a lány írja. A regény szereplői pedig a fent felsorolt szereplők lesznek. „Közösen írják a történetet”- Nem is tudom, hogy fejenként mennyi karakter jutott.
Nem keveredtek bele, többször majdnem elnevették magukat, vagy megálltak 1-1 pillanatra, mert nevetés következett volna be a részükről (legalábbis így éreztem).
A svájci jelenet nagyon tetszett (Szerdnyey Béla, mint szőke kislány, illetve Földes Eszter, mint nagydarab lányka).
Csonka András alakítása talán most tetszett a legjobban, pedig már sok darabban láttam.
Szerednyey Béla is kicsit másabb volt, de szerethető, mint mindig (kicsit mintha hízott volna, de jól állt neki).
Nagyon örültem, hogy végre Őze Áront is láthattam valami jó előadásban és normális szerepben is (az a nyári előadás ott Óbudán sajnos felejthető volt – már a címe sem ugrik be)…
Jól felépített előadás, rengeteg átöltözéssel, jelentettel és poénnal megtűzdelve.
Kedvet továbbra sem érzek arra, hogy Rejtőt olvassak, maradok színházi előadásoknál.
Azt éreztem, mint a Piszkos Frednél, hogy igazi könnyed kikapcsolódás. Valóban el lehetett felejteni a valóságot és jól lehetett szórakozni.
