24-én szívem szerint egyszerre több helyen is lettem volna, de a jegyünk Győrbe szólt, melyet április 02-án! már megvettünk.
Szép őszi délután, irány Győr és a Lord of the dance!

Időben leértünk, még egy kis sétára is jutott idő városban, majd irány a Győri Audi (mi más lenne) Aréna. Kígyózó sor, mintha a pesti Arénában lennénk. Szerencsére táska átkutatással nem találkoztunk. Az épület szép, a nézőtér is. Narancssárga és zöld székek fogadtak minket. Jegykezelő hölgyek/urak sehol. Nem is találtuk meg elsőre a szektorunkat. A lépcső kicsit keskeny volt és meredek, de egész jól közlekedtünk rajta így elsőre.
A szektorunk a színpadhoz közel volt, remekül láttunk. Közvetlenül mellénk nem is ültek, így kicsit beljebbre rendezkedtünk be. Így még jobban láthattunk. A show kezdete előtt angolul néhány mondat aztán semmi. sötétség és kezdés.

Látványos ~50 perc részesei lehettünk. Elegáns kosztümök, izmos fiúk és lányok.
Volt egy énekes hölgy is és két hegedűs is.
A színpad két szélén nagy kivetítőt is láthattunk, de azért mi többször is elővettük színházi látcsövünket.

Szünetben a helyünkön maradtunk és 1-2 perc gondolkodás után egyértelműen mindannyiunkban az fogalmazódott meg, hogy az Experidance semmivel nem gyengébb és rosszabb, mint ők. Persze, más mind a kettő, de mégis. Az éneklős hölgyről pedig azt állapítottuk meg – lehet tévesen –, hogy nagyon playblack gyanús, mert se a kivetítőn, se a látcsövünkön keresztül nem láttuk az „erőlködést” rajta, a nem láttuk a torkának a megfeszülését.
Ha az első sorba ültünk volna se láttuk volna, mert elég távol volt az is a színpadtól.

Majd egyszer csak nagy sötétség és a 2. felvonás is kezdetét vette. Semmi csöngetés, semmi figyelmeztetés. Sokan még csak akkor jöttek vissza. Szerencse, hogy mi a helyünkön maradtunk, mert lehet nem találtunk volna vissza :-)

A 2. rész is látványos volt. Gyönyörű ruhák, kosztümök. Pillanatok alatt váltották a jelenetek egymást, még fel se fogtuk, hogy mit láttunk és már jöttek is az új jelenetek. Nem lankadt a figyelmünk egy percet sem.
Azok a lábmunkák!! Vajon hol és hogy voltak kihangosítva, mert jól szólt; még a székeink is ütemre rezegtek.
Maradandó élményt okozott a szólótáncos, a balettos lányok és a furulyázó lány tornagyakorlatai is. Újdonságnak a robotok (a rosszak) számítottak. Végül a jók győztek :-)

Kaptunk egy ráadás számot, majd Michael Flatley-t láthattuk a képernyőn, aki táncolt egy nagyot… Váo!! volt.

Majd sötétség és vége.

Nagyon jól éreztem magam, de néha túl mű volt a mosoly rajtuk, mintha kori versenyt láttam volna (de jó lenne olyan is), és az a „tátogó hölgy”. Ezt a két „kis” negatívumot leszámítva minden nagyon tetszett. Előadás közben (többen is azt tették) elővettem a fényképezőgépemet, készítettem 1-2 videót és képet. De, hogy milyen lett? Nem tudom. Majd egyszer visszanézem.
Különleges és egyedi este részesei lehettünk, jó volt őket látni, de nagyon örülök, hogy van nekünk egy Experidance-nk is, akiket szinte bármikor meg tudok nézni. Szerintem a mieink több félét táncolnak és talán több a mimikájuk is, bár ezt nem állíthatom biztosan, mert oldalt ültünk és „ehhez” messze voltak a táncosok.