Sajnos a bemutatóra nem tudtam elmenni, mert valami más programom volt. Pedig az volt a terv. A bemutatót követően szándékosan nem néztem az előadás után, nem olvastam kritikát, mert „tiszta fejjel” akartam megtapasztalni, átélni és átérezni (már amennyire lehet) a darabot. 

Éreztem, hogy különleges előadásban lesz részünk, de előre nem tudtam, hogy azért, mert nagyon fog tetszeni, vagy azért, mert valami elvont darabban lesz részünk. Mivel TV-t szinte sose nézek, csak alapzajnak megy, ezért évek óta  szinkronhangokkal szórakozok. Betanulom, rögzítem az agyamba a hangokat a nevekkel. Nyilván azoknál, akiket sokat látok a színpadon sima ügy, hozzájuk tudok arcot is kötni. Sokszor viszont arctalan nevekkel szembesülök. Így nagyon kíváncsi voltam, hogy mégis mi vár majd minket ezen az estén.

Szerencsére egy fantasztikus előadást kaptunk. Olyan, olyan… különleges volt. Olyan valóság és igazság alapú volt. Mintha kis kulisszatitkokat tudtunk volna meg. Olyan volt, mintha egy kicsit mi is belecsöppentünk volna a szinkronizálás világába. 

Tetszett a történet, a körítés, a díszlet. Egyszóval minden. Kicsit nyomasztó is volt, hiszen valóságos alapokra épült fel a darab. Ma sem feldobottan mentem haza. Több napig az előadás hatása alatt voltam, azóta „máshogy” hallgatom a TV-t.

Ősszel újra megnézném az előadást, hiszen még annyi minden apróságot meg szeretnék figyelni. 

Előadás után néhány nappal láttuk azt a mesefilmet a tv-ben, melyet az előadásban is szinkronizáltak :-)