Egy véletlen folytán sikerült jegyet szerezni a Bepasiztunk című előadásra (Madách Stúdió). Persze a későbbiekben terve volt véve ennek a darabnak is a megtekintése, de így – az elsők között való részvétel – mégiscsak különlegesebb élmény.
Érkezési sorrend volt, de mégsem értünk oda korán, ugyanis az egyik párt tüntetést tartott arra, amerre menni kellett. Pár percet ott töltöttünk, megnéztük  a nép összetételét, stb.

Végül 19 után néhány perccel ott voltunk. érkeztünk oda.
A jobb oldali rész 2. sorában foglaltunk helyet. Jól láttunk, de a füst pont abból az irányból érkezett, ami kicsit zavart. Igazából azért, mert aznap már kezdődött a náthám, így többször köhögnöm kellett.

Egy szuper este részesei lehettünk.
A történet nem volt egy nagy szám, arra nem is nagyon figyeltem. Nekem inkább egy szuper rock koncertnek tűnt az egész, ami nagyon tetszett.
Ismert külföldi számok magyar változatait hallhattuk Détár Enikő, Ladinek Judit és Koós Réka előadásában.
Mindhárman nagyon „dögösek voltak” (női szemmel vizslatva). Mindhárman jól néztek ki, nőiesek voltak. A fekete rockos ruhák is bejöttek.

Kellemes meglepetésként ért, hogy Ladinek Judit hangja nagyon jól szólt. Egyáltalán nem éreztem élesnek, visítónak, mint ahogy az előadásokon szoktam hallani. Enikő is szépen énekelt (most még olyan nagyon soványnak sem látszott). Magától értetődő volt számomra, hogy Réka lesz a legjobb és ez így is volt. De a másik két csaj sem maradt sokkal el mellette. 
Énekeltek közösen is és egyedül is. Szerintem mindhármuknak ugyanannyi játék és dal jutott. Nem került megkülönböztetésre egyik szereplő sem.
A történet a szerelemről, válásról, új kapcsolat kialakításáról szólt, de ezzel kevésbé foglalkoztam, a zene jobban érdekelt.

Az előadás rendezője – Molnár László – a darab utolsó 10 percének fontos szereplője. Elhangzott tőle néhány okos és elgondolkodtató mondat, mellyel helyére került az egyenlőség és a nő-férfi közötti kapcsolat.

2 felvonásos előadás – vagy koncert? – részesei lehettünk, de én még maradtam volna egy 3-ra is :-)