November közepén megfáztam, ezért nem tudtam elmenni a Bot Gabi és az Én József Attila közönségtalálkozókra; a Bocelli koncertre, a Liliom és a Dózsa című előadásokra (ez utóbbira már inkább munka miatt, mint betegség). 11. 27-én éjjel kaptam az üzenetet, hogy szombat 11-kor mehetek a barátnőmmel a Turay Ida Színházba a Szerelmem, Sárdy című egyszemélyes előadásra. 
Mivel a Turay Ida Társulat nagyon belopta magát a szívembe az Óbudai bérleteivel, ezért sokat olvasgatok az új darabjairól. Ez a színház nekem nem túl szimpatikus helyen van, ezért nem merek oda eljárni. Viszont ez a délelőtt 11 óra megfelelő volt a helyszín megszemlélésére. Szerencsére már reggel is volt 1-2 programom, így 11-kor már olyan „friss” állapotba kerültem, mintha délután 15 óra lett volna.

A színház tündéri. Gyönyörű kívülről-belülről. Kedves ruhatáros, kedves jegykezelő hölgyek. A mosdón ámultam-bámultam. Gusztusos, tiszta, modern, szép. (Egyszer szívesen írnék a mosókról több oldalas esettanulmányt :-).)

A színházterem igazán különleges hangulatot nyújtott. Gyönyörű, de mégis valami nosztalgikus hangulatot árasztott. A lámpák, a fények… Mintha 50 évvel korábban lennénk, viszont a szép új, kényelmes székek arról árulkodtak, hogy a jelenben vagyunk. Sajnos melegnek nem volt meleg, ezt sajnáltam, mert előadás végére már nagyon fáztam. 
Nem volt teltház, de 11-kor mire is számítson az ember. 

Olvastam már erről az előadásról. Derzsi György egyszemélyes előadásáról van szó, mellyel már külföldön is nagy sikerrel fellépett.

Kellemesen csalódtam, nagyon jól éreztem magam. 
A történetnek volt valami varázsa, de többször mégis a jelenben és a jövőben éreztem magam, miközben próbáltam elképzelni az életet az 1900-as évek elején, közepén :-)

Derzsi György alakítása többszörösen lenyűgözött. Előszőr is azért, hogy reggel 11-kor ilyen fittnek üdének lenni, nem kis teljesítmény. Másodjára azt a rengeteg szöveget folyamatosan, dadogás nélkül elmondani.

A történet nagyon aranyos volt és kedves.

Völgyesi Mária (Völgyesi Károly 3. leánya) titkos naplójának felelevenítése. Azaz titkos rajongása Sárdy János (1907-1969) színész iránt. Amit csak  a naplójának írt meg. Rengeteg dolgot megtudtunk a színészről, illetve arról, hogy mennyire „rajongott” Mária a színészért. Ismeretségük Dunaföldvárhoz kötődött, ugyanis János itt volt kántor egy ideig, de állást kapott Pesten, az Operettszínházban. Mária sokat feljárt a színházba „miatta”. Időközben megismerkedett későbbi férjével is (Faludi Mihály) és közösen is jártak előadásokra. Egyszer majdnem sikerül autogramot kérnie a Művész Úrtól, de többször nem próbálkozott. Férje a háború alatt meghalt. Ekkor Mária, 34 évesen gyerekorvosnak tanult, nevelte gyermekeit és színházba, moziba járt, ahol Sárdy János fellépett/szerepelt.