December 05-én Havasi koncerten jártunk az Arénában. Egy évvel ezelőtt is voltunk, ahol igazán kellemesen éreztük magunkat. Még tavasszal megvettük a jegyeket az idei koncertre. Ahogy közeledett az idő, 1x2 felmerült a gondolat bennem, hogy vajon lesz-e újdonság, tud-e majd rám úgy hatni a koncert, mint tavaly.

Időben odaértem; nem volt különösebb fennakadás a külső kordonnál. A biztonsági őrök is és az emberek is jó fejek voltak. A bejáratoknál sem volt kígyózó sor; hamar sorra kerültem. De nem olvasta be a gép a vonalkódot elsőre. Másodjára és harmadjára sem (pedig igazi nyomtatott jegy volt). Elküldtek egy másik kapuhoz. Ott sem működött. Végül egy újabb kapunál kézzel eltépték a jegyet és bejutottam. A „szokásos” 325-ös szektorba szólt a helyünk. Vettem vizet, melyet üvegben kapott mindenki. Mosdó és helyfoglalás. Barátnőm már ott volt. Épp nekiálltam mesélni, hogy, hogy jártam a bejáratnál, ő bólintott, hogy ugyanígy járt. Lehet túl korán vettük meg a jegyet és nem szerepelt a nyilvántartásban? :-)

¾ 19 körül egy fiatal srác odajött hozzánk, hogy nem cserélnénk e helyet vele és a húgával, ugyanis a lány lába eltörött, és mankóval van. Mondtuk, hogy rendben, de ekkor még volt jó néhány szabad hely a környékünkön, leültek oda. Azonban teltház lett, átadtuk a helyünket nekik, mi meg rongyoltunk át a C sorból a H-ba. Annál a sornál rendes lépcső sem volt, szerencsére segítettek nekünk a szélén ülők – már állók – bejutni középre. Kicsit magas volt, de nem volt idő ezzel foglalkozni, hiszen elkezdődött a koncert.

Látványos, gyönyörű, nyugtató. Többször nyitva maradt a szám az ámulattól, vagy épp elérzékenyültem.

Volt 1-2 olyan mű, amit előző évben is hallhattunk, vagy egy kis átdolgozáson ment át.

Idén az experidance többet és többször fellépett, ami most is nagyon lenyűgözött, ámulatba ejtett. Sokkal összeforrottabbak tűnt a tánc és a zongora együtt.

Pejcsik Péter tehetségét ma is megcsodálhattuk. Nem csak karmesterként, csellón és hegedűn is megmutatta, hogy mit tud :-)

Havasi Balázs történetekkel is színesebbé tette az estet. Mesélt a kisfiáról, kislányáról, az amerikai útjáról, a házassági évfordulóról. Video bejátszásokat is láthattunk, melyek meghatóak, kedvesk voltak..

Idén is több híres énekes, zenész lépett fel vele, akik ámulatba ejtettek bennünket.

Andytől is (dobos) láthattunk egy különleges és emlékezetes számot, melyet egy fürdőszobának álcázott szobából adott elő… Néhány másodpercre többször is nyitva maradt a szám.

Hallhattunk egy Radnóti verset is.

Annyi minden történt hangilag és látványilag is, hogy nehéz lenne felsorolni, mert ezt nem tudnám átadni.

A háttér is lenyűgözött. Lehetett a fényekben gyönyörködni, miközben a zongorajáték hatása alá kerültünk. Totál kikapcsolódás, ellazulás és mégis feltöltődés. És az elmaradhatatlan Tavaszi szél a koncert végére….

A vastaps nem maradt el. Sajnos újra szomorúan és dühösen tapasztaltuk, hogy a földszinten ülők közül többen még a tapsrend elején/alatt elhagyták a helyszínt, ami szerintem felháborító. Azt az 5 percet miért nem lehetett még kibírni???

Én jobban éreztem magam, mint tavaly; azt hiszem. Valószínűleg azért, mert nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok és azt még fokozni is lehetett. Látványban, vendégekben egyaránt.

Minden klappolt, nem láttunk semmi hibát, semmi rontást. Kemény munka és odafigyelés lehet azt a rengeteg embert (táncos, zenész, kórustagok, stb.) koordinálni… Egy boldog, elégedett csapat mosolygott ránk a színpadról, akiknek nem a személyes érdekek, hanem a közös cél, a siker elérése lehetett a cél.

Szerintem jövőre is itt a helyünk, ha tehetjük. Havasi Balázs megkérdezte a koncerten, hogy kik azok, akik tavaly is itt voltak. Az 1/3 Aréna biztos feltette a kezét; talán nem véletlenül.

Egy igazán remek este részesei lehettünk, feldobódva és boldogan indultunk haza a ködösre vált időben.