A délelőtti ballada után tettem egy kisebb sétát a ködben. 18 körül – kicsit késve – indultam a MÜPÁ-ba, Varnus Xaver koncertre. Nem volt olyan késő, de jobban láttam, ha a villamos megállótól futok a bejáratig. A ruhatárnál kígyózó sor fogadott, ezért a kabátomat begyömöszöltem a táskámba, ami elég könnyen ment. Még jó páran utánam is érkeztek, így kényelmesen el tudtam helyezkedni, batárnőmmel összeintegettünk. Ő az első sorban én a 2. sorban ültem. Jól láttunk :-)
Szép lassan teltház lett és a koncert is kezdetét vette. 
Xavérhoz eddig csak tavaly a Talamba koncerten volt szerencsém, ott nagyon lenyűgözött a játéka, ezért szerettem volna egy egész estén át figyelni, művészetével ismerkedni. Jól játszott, szépen szólt, de én valahogy az orgonáról egyből a templomra asszociálok és most nem volt az a bensőséges, meghitt hangulat, mint ami ott szokott lenni. Pár perc elteltével azért hozzászoktam ehhez a más környezethez, de végig hiányzott belőlem az a „bensőséges érzés”. A  számok közötti történetek viszont annál  érdekesebbnek találtam. Megtudtuk, hogy a MÜPA „nagy betonkocka a betonkockában” így egy bizonyos Pásztorjátékot itt el lehet játszani. Sajnos a templomokban már nem, mert a zajszennyezés a templomokban is érződik, ezért nem lehet jól eljátszani. 
Hallhattunk 3 ismert karácsonyi dal összejátszását is. Vendége volt Boros Misi, akit a Virtuózok c. műsorból ismerhetünk. Tündéri volt és egy csodát hallhattunk kettejük előadásából.
Zárásként a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral adott elő egy művet.

Egy szünet nélküli 2 órás koncert részesei lehettünk. Érzelmileg feltöltődtem, de sokat elmélkedtem is. A körülményekhez képest igazán jól éreztem magam. Rengeteg újdonsággal találtam szembe magam.