A néhány héttel ezelőtti Sárdy János „esten” felbuzdulva 14-én a Spinoza színházban jártunk, Derzsi György Lehár Ferenc estjén.  A kávézórészen kellett átmenni, ahol egy kedves ruhatáros hölgy várt minket. Az előtérben lévő asztalokon helyet lehetett foglalni, még szaloncukrot is ehettünk volna. Elsőnek értünk oda, nézelődtünk, régi plakátokon mosolyogtunk. Közben hallottuk, ahogy próbál az est fellépője. ¾ 19 körül lehetett bemenni. Egy egyszerű, szolid, mégis elegáns helysége értünk be. A 2. sorban foglaltunk helyet. Egy zongora, egy nagy láda, és egy ruhaakasztó, melyen pár ruha lógott. Néhány pillanat elteltével a szereplő, Derzsi György is megérkezett elegánsan. Lehár Ferenc életét és családját ismerhettük meg általa (6 évesen már zongorázott, majd hegedült. Prágába ment a konzervatóriumba. Később katonának állt és 20 évesen katonai karmester lett.) Néhányszor felvett 1-1 ruhadarabot (katonai), fekete kalap, hogy könnyebben eljátssza az eseményeket. Női ruhával „beszélgetett” aki az édesanyját jelképezte. „Megismerhettük” az öccsét (Antalt), a katonaságban eltöltött éveit, illetve leszerelésének történetét. Később megismertük Sophiét. Betekintést kaptunk a háborús időszakra, illetve Richard Tauberrel való levelezésébe.
  
Sokkal látványosabb és maradandóbb élmény volt ez a bő 1 óra, mintha mindezt egy könyvből olvastuk volna. Érdekesebbé tette az előadást Derzsi György azzal, hogy Lehár művekből énekelt is, melyeknek a legtöbbjét mindannyian ismertünk.

Hamar vége lett, maradtam volna még, de így sem maradt hiányérzet bennem. Derzsi György megint nagyot játszott és rengeteg szöveget is mondott, nagyokat énekelt. Hamar hazaértem, lehetett hangolódni a programokkal teli hétre.