Mivel tavaly a szülinapomkor nem volt sehol „használható” program, otthon kellett ücsörögni. Így akkor úgy döntöttem, hogy az első idei jó 17-i programra lecsapok. Ez Ákosra esett, melyre a jegyet ősz elején meg is vettem. Tavaly is akartunk menni, de úgy elkapkodták a jegyeket, hogy lemaradtunk. Ákost anyum és az öcsém jobban szereti, mint én. Tulajdonképpen ők kedveltették meg velem.

Emlékszem, még alsóban valakinél egy szülinapi buliba ment a veszekedés. Voltak a Bonanzások és az Eddások. És mi Eddások, nem tudtuk Ákos vezetéknevét és majdnem hazakergettek minket, mert ők bezzeg tudják, hogy ki az Edda frontembere. Mondák az Eddások, majd ha a Bonanza is 20-30 év múlva is menő lesz, akkor biztos mindenki ismerni fogja Kovács Ákos nevét. (Én akkor megjegyeztem, mert olyan ciki volt). Majd telt múlt az idő és valamikor öcsémék megkedvelték Ákost és 2002-ben állandóan azt hallgatták. Aztán nekem pont akkor volt szerelmi bánatom, ők meg állandóan Valami véget ér-t, hallgatták. Na, egy idő után meguntam a „nyavajgásom”; erőt vettem magamon és elővettem a mechanika könyvemet és nekiültem. És 2002 dec. 16-án mentem Zh-zni (esett a hó) és 17-n meglett az aláírásom. Most ősszel azt gondoltam, hogy mókás volna, ha esetleg a koncerten lesz ez a szám, akkor most mondhatom azt, hogy a fiatalságomnak van vége; hisz a 40-hez közebb leszek 18-án, mint a 30-hoz.
Aztán más gondolatom jegyvásárlás közben nem is volt.

13-án hallgattuk azt a bizonyos beszélgetést vele. Nem értem az embereket. Én legyintettem és vállat vontam azon a bizonyos mondaton. 1-2 emberke eszembe jutott. Többek között két barátnőm, aki közül az egyik kemény munka mellett nevel(t) két gyerek és hobbiját is keményen űzi, illetve egy másik, akinek kicsi gyerekei vannak, de sikeres a munkájában és a hobbijában is; és ő megveszne, ha otthon kellene lennie. Illetve eszembe jutott anyukám, hogy milyen jó, hogy nem engedhette meg magának, hogy otthon maradjon, mert akkor lehet, hogy nagy bajba lettünk volna, mikor apukám meghalt. És akkor az öcsém még igazán kiskorú volt. Aztán van egy mondás, miszerint egy sikeres férfi mögött egy erős nő áll a háttérben. De én nem gondoltam volna, hogy ebből a mondatból ekkora őrületet csinálnak. Ő csak elmondta, amit gondol. Ezzel semmi újat nem mondott, hiszen neki régen is hasonló véleménye volt. Mellesleg érdekes volt a beszélgetés. Én nem húztam fel ezen magam, hisz mindenki azt csinál, amit akar; illetve amit tud és ami megadatott neki. Nem is értem az embereket. Egész héten csak kapkodtam a fejemet. Így kiragadni egy mondatot és rászállni… Nem fér a fejembe. Vagy igazán unatkoznak az emberek és nincs mivel foglalkozniuk vagy irigykednek és féltékenyek. Hisz ő 88-90 óta a köztudatban van és nem mostanában vált híressé és „sztárrá”. Sok buta ember. És most épp nem csak Ákosra gondolok, hanem Hobora is, hogy őt is lehúzták egy vidéki est miatt. Miközben a közönség fényképezik, holott azt nem szabad. Mondjanak el ők fejből X József Attila és Y Ady Endre verset és tanuljanak ennyi idősen Csokonait. Sajnos nekem már nem a régi a memóriám és nem tudok verset tanulni :-(

Időben elindultunk a koncertre. Nem vittem magammal táskát; semmit, hiszen a vizet úgyis elvennék a külső kordonnál. Zsebembe a telefon; derekamon a futó kistáskám; benne a bérletem, stb… Táska nélkül se mentem sehova, de kényelmes volt. A kabátokat nem adtuk le, mert tudtuk, hogy úgyis fázni fogunk. Vettünk vizet, de pohárba adták :-( lMIÉRT:??? Kényelmesen elfoglaltuk a helyünket és nézelődtünk. Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy teltház van. A koncert nem kezdődött el 20-kor; majd ½ 21-ig kellett várni. Az a rengeteg ember. Így felülről letekintve az álló közönségre olyan „menekülhetnék” jött rám; éreztem, ha ott lennék lent, melegem lenne és szomjas lennék. Így fentről félelmetesebb egy álló közönség, mint benne lenni.

A koncert jó volt. Csodás fények. Teljesen más fényeffekteket láthattunk, mint a Havasin néhány napja. Tátottam a számat rendesen. Ötletes háttér; rengeteg fény, de mégsem zavaró. Lelkes közönség.
60 %-ban ismertem a számokat, anyum 85%-ban. Pont mikor „megszülettem” akkor kívánt kellemes ünnepeket a Megváltó című számmal. A koncert alatt kattogtak a fényképezőgépek, de hát nem volt nálam, így nem sikerült „használható képet, videót készítenem”.
A kivetítő pont szemben volt velünk, így oda is sokszor pillantottunk. „Nem ismerem Ákost”, de olyan szomorúak voltak a szemei. Nem mondott senkire semmi rosszat; nem morgott; nem politizált, nem kért ki magának semmit. Megköszönte a Telekomnak az eddigi támogatást és sajnálja, hogy így döntött. És megköszönte, hogy ott vagyunk.
A valami véget ér című szám az sajnos nem volt, csak egy kis részlet belőle…
Gyönyörűen szólt a végén az Adjon Isten jó éjszakát….. Egy percig sem bántam meg, hogy elmentem. Szerintem anyum sem.

Másnap jött a döbbenet. Mikor nem csak az az 5-6 ember kérdezte meg, hogy milyen volt a koncert, akiknek egyébként is 1-2 mondatos színházi beszámolót szoktam tartani… Jöttek az áskálódó rosszindulatú kérdések (beengedtek? hiszen nem szültél!?; komolyan te nem váltottad vissza a jegyedet?), amiket nem tudtam hova tenni… Sok olyan „Ákos utáló” van, aki akik „bevándorló szeretők”; ami szerintem ellentmond egymásnak. Hiszen ha az Ő szemükben Ákos lenézi a Nőket, akkor az arab férfi társadalom hogy tekint az arab nőkre??? Ráérő, unatkozó emberek, akik valakin ki akarják élni magukat. És erre sajnos mindig találnak valakit.
És akkor abból a „híres” József Attila idézetből (Thomas Mann üdvözlése) zárásként „- s mind ember, mert az egyre kevesebb...”