Az Angyalföldi ballada főpróbájának a szünetében vettem jegyet a Boldogság című darab bemutatójára. Az első sor 3. székére volt már csak hely. Rendben, jeggyel odaértem. Elfoglaltam a helyem; az előadás kezdetét vette.

A történetet nem mesélem el, hiszen sokan még nem látták. De pár pontban összefoglalom. Louise (Pikali Gerda) gyerekemséket ír, elvált. Megismerkedett egy étteremtulajdonossal, Alexandre-val (Rékasi Károly).  Összejönnek, de vajon a meddig és hogyan lehetnek együtt boldogok.

Sokat nem vártam a darabtól, de mivel Gerda beszéd hangját imádom és Rékasi Károly játékát megkedveltem itt a színházban. Egy jó ideje már nem Barta Zsolttal párosítom össze. Így gondoltam, hogy rossz este nem lehet. És nem is volt. Nem volt egyetlen percig sem olyan bugyuta érzésem, mint a páratlan pároson, nem idegesített semmi. Teljesen valós és reális volt az egész előadás. Semmi túlzás, semmi giccs. Semmi olyan nem volt bennem, hogy, jaj!
Szeretem ezt a Színházat (is).  

Az első felvonás elég hosszúra sikeredett – szerintem – azaz már annyira benne voltunk az életükben, hogy engem zavart a szünet. A 2. rész valóban rövidebb volt, de nagyon jó. Jaj, de sovány ez a Gerda!! J Rékasi Károly az előadás elején szinte egyáltalán nem sántított, előadás végére viszont jobban, mint eddig bár mikor, de nem volt vészes. Gondoltam, a balesetből maradt, de semmi sérülést nem lehetet látni rajta, fájdalom sem volt az arcán.

Előadás végén hatalmas taps várta a két főszereplőt. A színészek meg olyan őszintének tűntek! Gerda a 2. tapsnál telesen maga lehetett, mert úgy örült, hogy a bőröndjét is majdnem elfelejtette kivinni a színpadról. Beszéd nem volt, de a rendező, stb. is kijöttek meghajolni, ahogy illik :-) 

A tapsvihar folytatódott tovább, már a villanyok is égtek, de mi nem mozdultunk a helyünkről:-)

Több itteni színészt és más színházakból érkezetteket is láttam a nézők között. A bemutató mégiscsak bematató…
Aranyos kedves előadás volt. Jól éreztem magam.