Ma újra a bérletünkkel mentünk az Operett Színházba. Most sem jött össze, a közös 3-as! A színháznál derült ki, hogy most a másik kolléganőnk nem tud jönni, mert közbe jött neki valami.
 
Ma a Csínom Palkó című előadáshoz volt szerencsénk. Ezt az előadást még nem láttam, igazából nem is vártam tőle túlzottan sokat, maradandót. Ha nem szerepelt volna a bérletünkbe, nem valószínű, hogy külön jegyet vettem volna rá. 
Előadás előtti nap a kollégámat kifaggattam, hogy mégis mi lesz, mire számítsak. Annyira nem nyűgözött le a meséje, de a kedvemet nem szegte, nekik tetszett.

Még befelé menet megnéztük a szereposztást, egy szavunk nem lehetett, mert kitűnő volt (Szabó P. Szilveszter, Földes Tamás, Faragó András, Kiskero, Gömöri Máté, Oszvald Marika, Kállay Bori, stb..).

Mikor a kabátokat tettük be, kiderült, hogy a ma esti színházi partneremnek is SOS-ba haza kellett volna mennie, de szerencsére sikerült elrendezni a dolgokat.
Így kicsit idegesen foglalta el a helyét. Nevettünk is, hogy időbe itt voltunk és mégis az utolsók között foglaltuk el a helyünket.

Őszintén? Nem igazán nyűgözött le a darab. Aranyos volt, de nagy maradandó élményt mégsem hagyott bennem.
A történet nyilván mindenki számára ismert (Farkas Ferenc 1950-ben dolgozta fel operettre; 1973-ban film is készült belőle). Az ismert kuruc-labanc dalokkal tűzdelt, kerek történetet adó daljátékot úgy rendezték meg, hogy a „napjainkban” játszódik, még ha nem is a szó szoros értelemben. A történet úgy elevenedik fel előttünk, mintha részese lennénk az előadásnak. Mégpedig azért, mert EU-s pénzből nyertek pénzösszeget a darab megrendezésére, így láthattuk, hogy, hogy készül el a nagy mű. Az EU biztosok nem érkeztek meg időben, csak a főpróba II. felvonására. A színmű végét még akkor véglegesítették.

Érdekes volt ez a „kettősség”, hogy egyszer a valóságban, a próbafolyamatból kaptunk egy kis ízelítőt, aztán a darabban találtuk magunkat. Az elején nehéz volt erre ráhangolódni, de aztán egész jól megszoktam ezt a „megszakításokat”. Sok ismert dalt hallhattunk, melyek nagy részét már elfelejtettem.

Összességében nem távoztam csalódottan, de órákat sem tudok zengeni róla. Az biztos, hogy jobban tetszett, mint az Én és a kisöcsém tavaly.
A díszlet, a jelmezek, a színészek rendben voltak, hiányérzetem egyáltalán nem volt, de mégis az a valami hiányzott. Kiemelni nem tudok senkit, mert senki nem tett különösen nagy hatást rám, mindenki hozta a tőle megszokottat.

Arra viszont remekül szolgát a mű, hogy újra a net elé üljek és kutatgassak Tyukodi és Kuczug Balázs valódi kiléte felöl, mellyel egy időre újra felelevenítettem a rég elfelejtett történem órákat. Lehet, hogy hogy meg is rendelem a Tyukodi pajtás című könyvet :-) . Újdonság volt számomra, hogy eredetileg Csínom Palkó és Jankó  lónév. A szerző a lovát szólítja így meg, ha a netnek hinni lehet (http://www.nyeomszsz.org/orszavak/pdf/CsinomPalko.pdf).

Ha másért nem, de ezért már érdemes volt ellátogatni a ma esti színházi előadásra :-)