13-án kezdetét vette a 7 napos színházi „kirándulásunk”, melynek első állomása a RaM Colosseum és az új darab megtekintése volt. A Gyöngyhajú lány. Nem a nagy premieren jártunk, hanem a szombat délutánin. Kis emlékérmet így is kaptunk. Pezsgő, vörös szőnyeg és a jobb szereposztás elmaradt. De nem is ezért jöttünk, hanem a táncosok miatt. Az, hogy egy „musicalszerű – énekes” darabot láthattunk, az kedvezett nekünk.

A Gyöngyhajú lányról mindenkinek az Omega jut eszébe; igen ez a darab az ő zenéjükre, dalaikra épül.
A műnek volt egy gyengécske története – musical kedvelőknek –, gyengécske színészekkel, de szerintem nem azért jönnek, jöttek az emberek erre a táncos előadásra, hogy színészi kvalifitásokat nézzen, hanem az Omega és az Experidance miatt. Igen, róluk szólt az este, a történet meg csak volt, hogy legyen egy keret.
Első sor középe természetesen.

A fiatal 18 éves Krisztina (Békefi Viktória) megismerkedik egy 30 évvel idősebb férfival, aki a Siófoki eltöltött hétvége után búcsút vesz tőle. A lány a következő hétvégén visszamegy Siófokra, hátha a férfi is visszajön. A szállodai portás (R. Kárpáti Péter) nem engedi be, mivel nincs pénze. Közben a szülők (Fésűs Nelly és Gergely Róbert) lemennek Siófokra, hogy megkeressék a lányukat. Krisztina véget akar vetni az életének, de megismerkedik a Balaton királlyal (Szomor György) és csapatával (táncosokkal), akik megmutatják, hogy szép az élet. Ők mind kékes szerű ruhát viseltek, szürke árnyaltakkal, olyan vízszínűek. A „manók” – azaz a táncosok –  (fodrász, ápoló, nyomozó, szakács, katona, stb.) és a király reggelre eltűnnek, a szülők megtalálják a már boldog lányukat.
A hangokkal rendben volt minden, de a színészi játék és a beleélés – Szomor György kivételével – egyenlő volt a 0-val. Semmi. Persze, persze, nem miattuk mentünk, de vannak játszani tudó színészek. Gubik Petrát jobban el tudtam volna képzelni. Szomor György tényleg jó volt. Sovány, mosolygós, játszott és jól énekelt. A legtöbb szerep (is) neki jutott, ő énekelte az Omega számok többségét is.

Összesen 21 Omega sláger hangzott el, talán 3-at nem ismertem csak. Nem zavart, hogy nem olyanok éneklik, akiktől megszoktam, stb. Ezzel a résszel nem foglalkoztam, a táncosokban terveztem „gyönyörködni”.

Inkább rájuk is térek, hiszen miattuk jöttünk!
Most mit mondjak?? Mindig azt mondom, az összes experidance-s előadás után, hogy ez volt a legjobb. De ez most tényleg!!! Lehet ezt még fokozni?
Ma megint megszületett a csoda. Újítottak, nagyon sokat! Már más(ok) kapta(ák) a „főszerepet”! És még az én kedvencemnek (Görög Zoltán) is jutott egy kisebb, de annál fontosabb és különlegesebb szerep. Kis színészi szerep, amit nagyon jól megoldott, jobban, mint a fent említett színészek. Játszott az arcával, szemével, mimikált. Majd a tánctudását is megmutatta, ami újra és újra lenyűgözött. A haja is aranyosan volt megcsinálva. Szerepe szerint egy öngyilkos „szellem” volt, aki a egy nő miatt vetett véget az életének, a nő férje szintén így tett, és együtt keresték a „helyüket”.
A legboldogabb, anyum volt, mert az ő kedvence (Kökény Róbert) kapta a férfi főszerepet, aki pont előtte táncolt az esetek többségében. Jól kikupálódott, jól mutatott a párjával (Bistei Judittal).
Már egyre több hölgy táncost is megismerünk arcról, de a nevekkel azért jobban bajban vagyunkunk náluk.
Judit is nagyon kitett magáért, szerintem több olyan elemet is láthattunk tőle, amit eddig még nem, olyasmit, amit a versenyen csinált (fejenállás, stb.).
Újítás volt, hogy mindenki rendelkezett olyan két kerekű micsodával, amit a Havasi koncerten már láthattunk. Látványos volt. Könnyedén mozogtak vele, de hogy működhetett, hogy lehetett vele fékezni? Néha csak 1-1 lámpa villogott, akkor fékeztek? Nagyon jó volt.
Tetszett a búváros „szellem” (Kiss Levente), aki végig azt játszotta, hogy a víz alatt van, a kezével hajtotta az a két kerekű kütyüt, a lábán békatalp. Szájában szipka. Olyan gyorsan halad ezzel a ketyerével, gyorsan vette a kanyarokat és soha nem ment neki senkinek.
Megjelentek fekete madarak (olyan Én, JA szerűek), ez is újdonság volt. Nem emlékszem, de biztos csináltak valami különlegeset ők is. Én épp Én, JA hangulatba kerültem a látványuk miatt, így kiesett néhány kép.
Patonai Zsolt és partnernője a levegőben azzal a karikamutatvánnyal!!! Ha ők (táncosok) ilyet tudnak, akkor a cirkuszban az akrobaták mit csinálnak? Nem is akarom tudni, nem is kell cirkuszba menni, hiszen ilyen közelről ilyen gyönyörűséget látni. (Onnan nem is biztos, hogy lehet ilyen közelről látni.) Nem is értem, hogy tudták megtartani egymást, hiszen csak a lábukkal tartották egymást. És azon a vas(nak látszó) keménynek tűnő rácson ülni!!!
Minden klappolt mindennel.

Jött a tapsrend és akkor felfedeztük, hogy a Robi és a Judit nem jöttek meghajolni. Majd Szomor György csendre intett bennünket és jött a záró rész. Robi és Judit kötélmutatványa. Én féltem! Jaj, azt leírni se tudom, hogy mit láttunk és mit éreztem. Csak annyit tudok, hogy nagyon tetszett és nagyon izgultam értük és nem mertem levegőt venni. Nem bírom én az izgalmakat! Biztos azért is izgultam jobban, mert őket még nem láttam kötélen akrobatázni.
Telik az idő, még 2013 nyarán mikor anya kiszúrta  a Revansba, mint kötéltekergető kedves arcú fiatal srác és mára beért és Ő (is) főszerepet kapott. Ahhoz már kezdek hozzászokni, hogy a színészek is cserélődnek, de már itt is….
A végén a vastaps és a huhuzások sem maradtak el, de valóban a táncosok nagyobb tapsot kaptak, mint a színészek, de ez gondolom érthető volt.
Csodás 2x1 órában volt részünk. Hosszabb is volt, mint egy átlagos experidance-s előadás, amit persze egy cseppent sem bántam.
Szünetben végignéztem a kialítást, arckép festmények és arcokat ábrázoló alkotásokat láthattunk. Nem volt annyira vészes.

És akkor egy mondat a „személyzetről”. Már ők sem a régiek. Az első sorba 2 fő kabáttal érkezett!!! és nem szóltak rájuk! Mellettem meg fényképezésbe kezdett egy úr és csak kb. 10 perc után mentek oda szólni neki. Nehéz lehetet kiszúrni, de azért megnyugodtam, hogy a helyzet változatlan, csend; rend; figyelem és fegyelem. Első mertem venni a vizet, pedig néha jó lett volna.

Egy csodás és remek délután részesei lehettünk.
Ezt is meg kellene nézni újra!

A színházjegyünk kedvezményes belépést biztosított a Rock múzeumba, de 3/1 18 lévén már nem engedtek be bennünket…. Pedig az volt kiírva, hogy az előadás szünetében (kb. 15 perc) és előadás után használható. Kérdésem, ha 15 perc alatt (szünetbe) meg lehet nézni, akkor 17:45-18:00 között miért nem? Nehogy dolgozni kelljen :-(

Tovább vettük az irányt a József Attila Színházba, jegyátvétel (Csalóka Szivárvány és Jótékonysági koncert) céljából. A 18:23 órás érkezés ellenére nem adták oda jegyeket. Hívtam őket későn, hogy hosszabbítsák meg a foglalási időpontot, de nem vették fel. Nekik lenne fontos, hogy menjenek a Színházba emberek, nemcsak nekem. Csak akkor most már nem csodálom, hogy nem teltházasak az előadások. Ilyen hozzáállással…. sajnálom… Offolom  magam egy időre a József Attila Színházból. Van még egy 2 alkalmas bérletem, ha esetleg valakit érdekel, átadom!