Ma délután cirkuszi előadást közvetített a TV. Jó volt, durva és félelmetes. Nem biztos, hogy élőben meg mernék ilyet nézni. (Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert a vasárnapi (03.13.) Gyöngyhajú lány előadás után úgy éreztem, cirkuszba kell mennem.)

Ma este eljött az egyik barátnőm is az öccsével. Mindenképpen meg akarta mutatni neki a darabot, mert vevő a srác a zenés dolgokra; a barátnőm pedig triplázik.

Nem élhettem bele nagyon magam a darabba, mert tartalékolnom kell(ett) az erőmmel, hosszú a hét.
2. sorban ültünk. Üres volt előttünk 2 szék, mellettem is, így simán kiláttam az üres helyek felett.
Továbbra is a kosztümöket figyeltem meg és a karaktereket néztem, nem egybe az előadást.
A báli jelenet mimikáit figyeltem, ami teljesen lekötött. Mennyi minden benne van 1-1 pillantásban.

Laklóth Aladár nagyon jól tud szemmel, arccal is játszani. „Imádom” Sándor Dávidot, de be kell valljam, hogy Sztyívaként Laklóth Aladár jobb. Felépítésileg is és hangilag is. Tetszik, mikor Együtt énekel Kareninnal, mikor Annához indulnak.
Szegény Dolly (Juhász Rózsa) ról sose írok. Ő mindig tökéletes, csak nem láttam semmi más előadásban, így nem tudok hasonlítgatni. Szerintem jó. Nélküle is furcsa lenne ez a musical.
Mahócska volt ma este is Kitty. Kicsivel „kedvesebb” volt, mint előző nap, de nem tetszik a játéka és a hangja sem. Túl merev, éles a hangja.  Chirstinnek tökéletes nekem, de semmi érzem nincs a hangjában, arcán.
Karenin is hozat a tőle megszokottat, a hangja továbbra is tetszik és szeretem, ahogy az arcával is rengeteget tud játszani.
Ladinek Judit egyre jobban tetszik, így jobban tudok rá figyelni. Annyira nőies, szerintem remek szerep neki, mert Lídiaként igazi rafkós Nőt alakíthat. Szegény Karenin!
Vronszkij nekem továbbra is túl Attilkás, félelmetesnek éreztem továbbra is. Semmi gyengédséget nem fedeztem fel egyik jelenetnél sem. Csak akkor, mikor a szellemidézésnél udvarol Annának. Rajta ma sem láttam sok mimikát, érzelmet. (Szerintem fejben és testben már Attilka).

Ma nagy teher lehetett az Annát alakító Nyári Szilvián. Sajnáltam. Borzasztó lehet úgy színpadra lépni, hogy tudja, hogy „megjelenésben” (értem ez alatt, hogy ha Lilla bármikor kijön  a színpadra megáll a lélegzet és mindenki rá figyel) nem tudja megközelíteni Lillát, stb.  Hozzá eddig csak ebben a darabban volt szerencsém – már többször is – , eddig sose úgy jöttem el, hogy atya ég, ez borzasztó volt.
Szerencsére a kosztümök most is aránylag szépek voltak. A lovasversenynél viselt ruha az nem tetszett. 

Mivel úgy döntöttem, hogy „érzelemmentesen” fogom ezt a hetet szemlélni (muszáj, mert „bele fogok halni”), ezért (is) nagyon szurkoltam neki, hogy jól sikerüljön az este.

Sajnos nem sokan voltak megelégedve vele, pedig nem volt olyan rossz, mint ahogy mások elemzéséből kiderül. (Azaz 1-2 ember beszélgetését hallva vendégkönyvre pillantva.)

Tény és való, nem egy Lilla. Sem hangilag, sem megjelenésileg. Adhatnak rá is bármit, sose lesz olyan nőies, mint Lilla, Ladinek Judit és Gallusz Niki. A hangja valóban éles volt, de a 2. felvonásra hozzá lehetet szokni.  Viszont játékilag rendben volt. Sokkal több játékot fedeztem fel rajta, mint Lillán (lehet rajta azért nem, mert Lillát, mint jelenséget szemlélem), de Szilvia játékilag, érzelmileg rendben volt. Különösen nagyon tetszett, hogy a lovasjelenetben „valódi” aggódást és félelmet véltem felfedezni az arcán, értem ez a alatt azt, hogy remegett a szája, el akart ájulni, stb.. Tetszett a játéka akkor is, mikor megkapják az utolsó levelet Karenintől is. Olyan reménykedve, de határozottan tette a kezét Vronszkij vállára Karenin utolsó levelénél, mikor felteszi a kérdést Vronszkijnak, hogy miért lett hirtelen fontos a papír?
Szilvia minden alaklommal előveszi a nyakából a morfiumot tartalmazó üvegcsét a nyakából. Ez is fontos momentum, hisz Anna részévé vált a morfium is. Lilla sosem használ ilyet.  
Amit nagyon értékeltem még Szilvia előadásában, hogy lehetett érteni a szöveget. Lehet, eddig erre nem is figyeltem, pedig a cd-t is milliószor meghallgattam, de ennyire sok figyelmet nem szenteltem magára a szövegre.
Ebből adódóan más megvilágításba került a Kívüle senkim sincs ezután rész.

Elvadult táj, hol nem vezet út; 
már nincs se jövőnk, se múltunk! 
Itt bolygunk céltalan, 
megtörten, némán, 
pőrén és védtelen, 
mezítelen lélekkel; 
bűnmocskos mátkapár, 
kit nem szán senki már; 
míg élünk - nyomunkban a bánat jár!...(Kívüled senkim sincs ezután)

Sokkal gyengédebbnek, aggódóbbnak éreztem, mint Lillát. Hangilag és összességen Lilla utolérhetetlen, de Szilvia sem olyan rossz.

Egyébként is teher lehet vidékról évi 1-1 előadás miatt Bp-re jönni; más közeg, más közönség, stb. Szegénynek viszont előnytelen, csúnya piros rúzsa volt, amivel rontott az összképen, stb. Lehet ki se kellett volna kenni az arcát?

Ma este Levin volt a legjobb nekem. Imádom. Belejött, annyira ott van a szíve, lelke, és a kedvesség az arcán. Mint amilyen az igazi Levin is lehetett.

A tapsrenden fedeztem fel, hogy Betsy (Balogh Timi) olyan, mintha karót nyelt volna. Akkor jöttem rá, hogy Niki nagyon hiányzik. Niki is egy olyan jelenség, ami miatt öröm a színpadon látni, bármiben is.

Viszont azt is felfedeztem, hogy a Nágykát alakító lánynak (Újszigeti Anna) helyes és kedves arca van. Eddig nem láttam még szerintem semmiben, vagy elkerülte a figyelmemet.

Ma a közönség nem volt annyira jó, a közös tapsritmust is nehezen tudtuk felvenni.
Viszont kellemes, oldott hangulat lett mégis. Majd Levinnek huhuzni kezdtünk, így aztán a többiek is kedvet kaptak másokhoz is. Külön öröm volt, hogy ma a hölgy táncosok is rengeteg tapsot, huhogást kaptam. Ez ritka, örültem neki!

Sajnos többen a tapsrend elején kimentek, amúgy kulturált közönség volt a mögöttünk ülőket kivélve. Beszéltek, motyogtak, majd azt gondolták, hogy azért huhuog a nép, mert a tüntetésről jöttek….??...

A barátnőm, aki a tesójával jött azt mondta, tetszett neki ma este is a darab. Azt mondta, hangilag nem olyan jó a Szilvia, de a szövegértés miatt rengeteget dobott a művön és neki ezért jobban tetszett, mint egy tavalyi Lillás. És azt is mondta, hogy egy szerelmes férfi nem ilyen félelmetes. Az öccsének is tetszett.
Szerintem még nem látott egy darabor ennyiszer megnézni a Madáchban ez is jelent valamit, hogy az Anna Kereinina igenis jó darab. És félre kell(ene) tenni, hogy nem néznek orosz regényből készült színházi darabot J

Ma Annát sajnáltam a „szerelmi háromszöget tekintve”. Hazafele azon gondolkodtam, hogy miért nem akarta Lídia a válást?
Az előadást erős 3-ra értékeltem a kijáratnál hirtelenjében.