Előadás után egy kis séta, sütizés, és ½ 19 körül visszaérkeztünk az idei évad UTOLSÓ ATTILKÁJÁRA!
A kabátleadáskor két idősebb hölggyel megismerkedtünk; akikről kiderült, hogy bérletes jegyük van, ajándékba kapták és tulajdon képen nem tudják, hogy ma este mire is jöttek.

A közönségen érezni lehetett, hogy nem nagy Madáchos – Attilka – rajongók, de csend és cukorkamentes előadás volt ez is. Vidámak voltak, sokat nevettek az első felvonásba, de a 2. részben szinte végig döbbent csendben és átélésben figyelte mindenki az előadást. Örültem neki.

Az előadás felszabadult volt. Most először éreztem Enikőn az átszellemülést, mikor a Kopogtatás nélkül-t énekelte. Nem tudom, hogy összességében hány előadást láttam vele az évek alatt, de ma éreztem rajta először, hogy nem csak játszik, hanem ott is van. Talán a hét legjobb Márta alakítása is volt.
Victor még utoljára megmutatta az „őrült Attilát”, a Nagyon fáj teljes őrületbe, őszinte üvöltés(ek)ben telt.
Szünetben összefutottam a két idős hölggyel és nagyon tetszett nekik, amit eddig láttak. Javasoltuk nekik, hogy jövőre hozzák el a 19 éves unokájukat is, mert biztos tetszene neki.

A 2. részbe nem élhettem bele magam, nem akartam úgy járni, mint előzőleg. Ettől függetlenül ez a rész is magával ragadt újra. Érzelmes, szomorú, fájdalmas, őszinte. 
Lilla hidegebb, zárkózottabb Flóra, de ezzel nincs is bajom. Ma volt először olyan a héten, mikor 1-2 néző felkuncogott azon, ahogy Bak Róbert Flórára néz és köszön neki a szanatóriumban. Egész héten különös figyelemmel néztem ezt a néhány pillanatot, de eddig nem igazán volt „visszajelzés” erre. Egy hangsúly, egy pillantás menny mindent elárul. És hátulról jöttek a „kuncogások”, akik talán csak a hangsúlyt vehették észre. Nem tudom, hogy örültem-e, hogy ezt most mások is jobban észrevették. Mert akkor vagy szemfülesek, vagy nem éltek annyira a darabbal. Azt hiszem, nekem mégiscsak tetszett ez a „visszajelzés”.

Összességében örültem annak, hogy ez a szereposztás volt a befejező, mert így tehettünk pontot igazán a hétre. Hiszen ott volt Vronszkij/Attila; Anna/Flóra; Levin/Illyés Gyula; Sztyíva/Bak Róbert; Pópa/Madzsar József és a legtöbb táncos természetesen.

Utolsó előadás lévén a nézőtérről újra (már 3. éve) megérkezett az 1-1 szál virág a szereplőknek, táncosoknak, melyek több-kevesebb sikerrel célba is értek. Sajnos 2 szál eltört, és közte volt „Leviné” is :-(


Azt meg az összes Attilka alatt sajnáltam, hogy az „én” Mártám idén nem játszott. Ő a legérzelmesebb és a legőszintébb nekem, az Ő Mártája is egy teljesen más alakítás; őt is jó lett volna látni.  Lilla nekem az ANNA, de Niki az FLÓRA.

Elfáradtam és örülök, hogy részese lehettem ennek a hétnek. A sok izgalom, izgulás, fáradság ellenére is. Aki még nem látta, az nézze meg, mert nem fog üresen távozni.
Nagyon örülök, hogy 1-2 nézőt leszámítva csendesen, kulturáltan viselkedtek. Cukorka és duruzsolás mentesen telt a 9 előadás legtöbb perce és pillanata.

Összességében a legörömtelibb az első Attilka előadás volt. Hosszú volt az a 11 hónap, hiányzott nekünk is és talán a színészeknek is, olyan „Boldogságos” előadás volt. A Szombat délután nekem izgulós volt, az esti annál felszabadítóbb. A szombat délutáni első felvonás és a vasárnap délutáni hozta ki a legtöbb érzelmet belőlem; a vasárnap esti a búcsú és a „szeretjük ezt az előadást és már most hiányzik” hangulatot adta nekem. 

A 3 Anna Karenina is szuper volt. Nem a 3 legjobb előadás, de mégis felemelő, lélekig hatoló. A legjobb zene és a mai napig is helytálló, elgondolkodtató történet.  
 
A csoda többször megszületett a héten, kihagyhatatlan és feledhetetlen előadások részesei lehettük és ez a kapocs a Anna/Attilka őrültek között még jó sokáig megmarad.
És mi lett volna, ha az Anna Kareninákba is úgy beleélem magam, mint ahogy szoktam!

Hétfő este a vendégkönyve pillantottam és néhány Attilka bejegyzés olvashattam. Végre nem Mamma Mia és Mary Poppins volt a fő téma!!! Az ott leírtakkal egyetértek és egy kicsit átérezhettem azt, amit írtam, hogy milyen lehet az első élmény és mit éreztek. Azt hiszem olyasmit, amit én éreztem anno.