16-án, A Nyomorultak 2. bemutatója előtt a Játékszínben jártam. A Legyen a feleségem című előadást néztük meg.  
Sok jót hallottam már róla, de én annyira nem ragaszkodtam ehhez, mert nem vagyok annyira „vicces”, de a Nagy Sanyit azért szívesen megnézem mindenben, mert ő igazán utánozhatatlan és mindig újat lehet rajta/benne felfedezni.

Kicsit még a nyomorultak hatása vagy hatástalansága alatt álltam, így bíztam abban, hogy délután ki fogok tudni kapcsolódni és elfelejtem egy kicsit a Nyomit és nevetgélek párszor.
Szerencsére így történt, annak ellenére, hogy meg sem néztem, hogy miről fog szólni az előadás.
Egy pillanatig nem bántam meg, hogy elmentem.

Szokásos első sor. Jól láttunk mindent. A társaság az a szokásos játékszínes közönség volt. Nagy Sanyi rajongó(kat) is megismertük messziről (jaj, szegény színészek).

A történetről néhány gondolat.
Jim (Nagy Sanyi) egy brókercégnél dolgozik; a barátnőjével –  Helen – (Pataki Szilvia) lakik együtt. Helen modellkedik, de inkább csak japán reklám filmekben szerepel nagy bánatára. Jim főnöke – Bill –  (Gálvölgyi János) és felesége – Nancy  – (Tóth Enikő) bejelentkeznek Jimhez, egy látogatás céljából. Bill szerint jó vezető csak az lehet, aki házasságban él. Jim a látogatás napjára megkéri Helen kezét, de a lány nem 1 napos ara akart lenni. Elviharzott. Jim felhívja a régi barátnőit, de egyikük sem akarja elvállalni a szerepet. Szóba jön még Terri (Balsai Mónika), aki szintén a cégnél dolgozik. Ő nem bánná a feleség szerepét, de mégsem ér rá.  Marad a takarítónő – Edna – (Kovács Patricia)….

Megérkezik a főnök a feleséggel, de aztán betoppan Helen is, Terri is. Jön a mentegetőzés, füllentés, stb. A dolgozó szobában még ázsiai kötvényeket is sikeresen vásárol a főnök, stb.
A végén persze a happy end nem maradt el.

Pataki Szilvihez a József Attila Színházban többször volt már szerencsém.
Tóth Enikőnek is megismerhettük egy másik oldalát.
Balsai Mónikához nem emlékszem, hogy volt-e már valaha szerencsém, többször ő is megmosolyogtatott.
Gálvölgyi-Nagy-Kovács trió pedig mindent vitt.

Patrícia laza volt, csak mondta és mondta és holt „komolyan” adta elő a szerepét. Csoda, hogy nem röhögte el magát. Gálvölgyi néhányszor kijött a szerepéből és elmosolyodott. Sanyi is így járt néhányszor. Tündéri volt. 1x újra kellett kezdenie egy részt, mert nevetett.
Szegény, mikor megette azt a zöld gusztustalan „tésztát”. Vajon mi lehetett az? Hogy bírta megenni???…. Tényleg lenyelte?

Szerethető és felejthetetlen előadás sok-sok nevetéssel. Nagyon jól éreztem magam. Szívem szerint maradtam volna még este is, jobban tetszett, mint az előző napi Nyomorultak.

Minden elismerésem Sanyinak. Pénteken Primadonnák, ma 2 Legyen a feleségem, holnap meg Nyomorultak bemutató… Tuti nem unatkozik…
Előadás után a szép időre való tekintettel a ma délutáni színházi pajtimmal átsétáltam a hídon. Onnan 18:12-kor indultam és megpróbáltam normális tempóba visszasétálni a Madáchoz.
18:52-re sikerült is.