2016. 04. 17. Nyomorultak – Madách Színház – Bemutató
Vasárnap este (17-én) is a Nyomorultakon jártunk. (Délelőtt futóversenyen lettem volna, de lemondtam – még időbe, így legalább át tudtam gondolni az eseményeket.) Szerencsére megint sok ismerős arcot fedeztünk fel a nézőtéren. Újra az emeleten ültünk, de most az első sorban.
Ma éreztem a legjobban magam. Nem tudom, hogy a szereposztás miatt, vagy azért, mert kezdtem megszokni, de mégis erre a napra emlékszem vissza a legszívesebben. A mai szereposztás nagyrészt megegyezett a Szegeden látottakkal). Még 1-2 könnycseppet is ejtettem este. Ma éreztem először azt, hogy ebből is lehet majd néhány hónap múlva valami jó.
Ma este Tóth Attilát láthattuk Jean Valjean-ként. Őt először Jézusként láttam, és egyből lenyűgözött a hangja. Vagy inkább az, hogy egy rockernek, hogy lehet mégis ilyen lágy és érzelmes hangja.
Ma sem volt másként.
Vágó Bettit (Fantine) igazán öröm volt látni és hallani, benne bíztam azt hiszem. Szépen énekelt. Az ő hangjában benne van a lágyság. Nagyon örültem neki.
Vikidál Gyula ma is nagyot alkotott abban a néhány percben.
Bogiit is jó volt újra látni.
Ma este végre Nagy Sanyi is bemutatkozott (Thénardier-ként)!! Jaj :-) Nagyon ott volt Balogh Annával (Thénardierné). Nem tudtam, hogy Weil Robi után Sanyi mit tud kihozni a szerepből, de kitudott. Nem is akármit!!! Imádni való volt!!!
Solti Ádám (Marius) nyárhoz képest csalódás volt. Jó volt, de Borbély Ricsit látva, hallva 2 napig, nem kérdés, hogy Ricsi jobb. Ádám néha elfelejtett sántítani, úgy ült le a székre, mint akinek nincs baja a lábának, stb. De mikor egyedül énekelt, jól szólt, de a Ricsié a voksom.
Kellemesen csalódtam Feke Pálban is (Javert). Ő sem tartozik a kedvenceim közé, de tetszett.
Ma mutatkozott be Sándor Péter Enjolras-ként. Őt tavaly nyáron láttam a Jézus Krisztus Szupersztárban, ahol testileg meggyőzött, de hangilag nagyon vegyes volt. Néha mintha ordibálva énekelt volna, ezért kicsit féltem is a ma estétől. Szerencsére nem kellett, nagyon jó volt. Tetszett. Rá tettem a foksomat.
Az igazgató úr ma is kijött, a szokásos emberekkel. De még mindig nem néztem utána, annak 2-3 főnek, akiket nem ismerek.
Nyilván nehéz 1 elsősoros és 2 erkélyes előadást összehasonlítani, de megvan, hogy kit szeretnék látni majd 26-án, mikor újra az első sorba fog szólni a jegyünk…
Meg aztán azt is összeszámoltam, hogy akár egyszerre 4-en is szerepelhetnek a „híres osztályból”.
És még egy kis észrevétel, hogy mindhárom Javert másként „nézte meg” a csatornafedelet.