Május 09-én, a tavaszi utolsó fogászati kezelésem után, egy kis séta és vásárolgatás után ½ 19-kor volt a találka az Opera előtt, mert a Centrál Színházba mentünk a Lepkegyűjtőre. Az aránylag jó hangulatomat csak az rontotta el, hogy a telefonom megmakkant, így semmi képet nem tudtam készíteni, pedig nem ártott volna, mert ezt a darabor még nem láttam és a Centrálba nem nagyon járok.
Ma esti színházi partnereim már látták télen az előadást, ami nagyon megragadta őket, ezért megfűztek engem is, hogy tartsak velük. Jól tették, hogy szóltak, én jól tettem, hogy szót fogadtam.

A Centrál Színházba talán csak 1x jártam, a kisszínpadon (ahol a mai előadást láthatjuk) még sosem jártam.
Mosdóval elég sok helyen találkoztam (minden emeleten volt), amit persze ki is használtam.

A kistermet nagyon szépnek találtam. Igényes, szép tiszta és világos. Szép nagy és kényelmes székek, szép csillárok. Lépcsőzetesen emelkedett a széksor, így a 8. sor ellenére is jól láttunk.

A lepkegyűjtő c. mű az 1965-ben filmvászonra került The Collector címen. Műfaja: Pszichothiller. Rendező: Williem Wyler. Író: John Fowles, aki 1963-ban írta meg a történetet és jelentette meg könyvben.  John Fowles (1926-2005) író, költő, esszéista, kritikus, a második világháború utáni angol regényírás egyik meghatározó alakja volt.  (Fontosabb művei: A lepkegyűjtő (1963), A mágus (1966), A francia hadnagy szeretője (1969), Daniel Martin (1977), Mantissa (1982).)

A Centrál Színházban a darab 2015. április 11-én került bemutatásra  (na szép, a költészet napján egy thillert bemutatni :-)) Bereczki Zoltán és Ágoston Katalin főszereplésével. Műfaját tekintve thiller. Rendező: Horgas Ádám.

Az őszintét megvallva nem terveztem megnézni a darabot, mert olyan „gyilkolásos film” másolatnak gondoltam, meg nem is vagyok egy Bereczki rajongó, így nem nagyon foglalkoztatott ez a dolog. De mivel csak jókat lehetett hallani róla, és mikor az egyik barátnőm mondta, hogy menjek vele megnézni, anyumhoz küldtem, mert mindketten látták a filmet/olvasták a regényt, menjenek együtt javasoltam nekik. Így is tettek és jól érezték magukat. Majd elzavartam a másik színház őrült kollégámat is, akik szintén jól érezték magukat. (Ha jól emlékszem, ők egy Én, József Attila után mentek most márciusba). Ha már minden ismerősöm látta, nem maradt más hátra, nekem is be kellett adnom a derekamat és milyen jól tettem :-) 

Néhány gondolat a történetről Ferdinand Clegg – Freddi (Bereczki Zoltán) – egy egyszerű, hétköznapi ember, akinek egyetlen szórakozása a lepkegyűjtés és a lepkék kipreparálása. Azonban megnyeri a lottó főnyereményt, elköltözik vidékre, a pincében kiépít egy épületet, hogy egy újabb áldozatot – egy csodálatos fiatal lányt – szerezzen. Miranda (Ágoston Katalin) egy fiatal, csinos festőnövendék hallgató, akire a választása esik. Elrabolja…

A történet és így a darab is a kettőjük között kialakult kapcsolatot mutatja be. Freddi bár valóban pszichopata – de nem erőszakos a lánnyal, nem bántja –, a maga módján valóban szereti. A lány megpróbál mindent, hogy elszökjön. Kedves, gonosz, agresszív, csábító. Minden trükköt bevet, de nem kerülheti el a sorsát. A végén megöli és már ki is szemete az új áldozatot.

Freddie jelleme nekem kicsit hasonlít a Fantoméra – persze a csajok nem értettek velem egyet – . Szerintem mindketten a maguk módján kedvesek voltak és a szeretett lányért mindent megtettek volna, hogy maguk mellett tartsák. Mindketten gyilkoltak, de valahol áldozatok. A fantom gyerekkorát ismertük, tudhattuk, hogy miért válhatott ilyenné, Freddiről is megtudjuk, hogy édesanyja prostituált volt, édesapja alkoholista. Szerintem lehet párhuzamot vonni az életükről.

Nekem kicsit moziszerű volt az előadás, amit egy cseppet sem bántam, mivel alapzajnak szoktak menni a TV-ben „ilyesmi filmek”, így nem zavart, hogy „vetítővászonról” láthattuk Bereczi Zoli arcát, mikor bejelentkezett a video blogjába. Hát, nem volt egy „szép látvány”. Elég őrült feje volt.
A kis színpad ellenére is remekül megoldották, hogy 2 helyszínen jártunk. Egyszer lent az alaksorban, a lány szobájában. Egyszerű asztal, szék, stb. Mégis távirányítóval működő reluxa. Az este és a nappal változását is lehetett a lány ablakából követni. Tetszett a sok kipreparált lepke. Az meg, ahogy elkezdtek mozogni, félelmetesek voltak. Látványilag is; technikailag meg csodás.
A másik helyszín – a színpad eleje – Freddie szobája. Az asztala, azon pedig a számítógépe, amiről rendszeresen bejelentkezik.

A színészekről. Ágoston Katalinhoz nem volt eddig szerencsém – nem is hallottam még róla – nagyon tetszett a játéka. De én inkább Zolira voltam kíváncsi, őrá figyeltem jobban. Nagyot nőtt a szemembe. Hát, ez nem egy „Lehetsz király” ugra-bura volt. Tökéletes volt. Ahogy testileg is, hangilag is megjátszotta a félszeg pszichopatát; nekem hihetőnek és félelmetesnek tűnt végig az előadás alatt. Ahogy óvatosan, félszegen közlekedett, megmaradt bennem. És ahogy énekelte az anyjától hallott nem túl kedves altató dalt. Milyen nehéz lehet egy musical énekesnek kicsit hamisan és bátortalanul énekelnie :-) De még így is szépen, szívhez szólt.
Megrázó volt az előadás, de szerencsére nem éltem bele magam annyira, – mivel a tv-ben a sorozatok is tele vannak ilyen és hasonló szörnyűséggel – ezért nem sírdogáltam, de ennek ellenére nehéz szívvel hagytam el a színházat. Azt hiszem, megnézném még egyszer az elő sorból. Hamar eltelt a 1,5 óra egy pillanatra sem unatkoztam.

Viszont a közönség. Az megint kiakasztott. Nem azért, mert ettek, hanem mert nevettek. Mi a bánaton lehetett ezen nevetni. A Tv előtt is nevetnek, mikor ilyesmit néznek? Baromira idegesítő volt.
Nem értem. Egyszer szívesen beszélgetnék valaki pszichológussal, vagy szakértővel aki ezt kutatja. Van egyáltalán ilyen szakember, aki az emberek viselkedését nézi és tanulmányozza a színházban, moziban, koncerteke, tömegrendezvényen? Nagyon kíváncsi lennék, ha van ilyen, hogy milyen eredmények jönnek ki.
Minden elismerésem Bereczkinek, nagyot nőt  a szemembe.

Hazafelé mondták a lányok, hogy engem utánoztak és olyanokat figyeltek, amiket én szoktam, ha duplázok, stb. mivel ők már látták, tudtak apróságokra is figyelni. Felfedezték, hogy most volt wc papír a „wc” mellett, mi hogy helyezkedett el, mi volt másként kitéve, stb… Tudom én, hogy megőrítek mindenkit :-)

Másnap már körbe is néztem a neten a Pillanatfelvétel című darab miatt.