14-én délután a RaM Colossemban járunk, az Experidance új bemutatóján.
2 hónappal ezelőtt vettük meg a jegyet, igaz, akkor én még nem tudtam, hogy mit is fogunk látni. A dologgal nem is nagyon foglalkoztam, mert úgyis tudtam, hogy jól fogunk szórakozni. Aztán talán 2 héttel ezelőtt lettem figyelmes arra, hogy Gangszta Zolee lesz a főszereplő. Tulajdon képen nem akadtam ki ezen. Először is azért nem, mert már lassan kezdek hozzá szokni, hogy nincs min meglepődni, meg aztán Kecskeméten a Dr. Herz-ben is volt hozzá szerencsénk, ahol igen csak kellemesen csalódtam benne, így nem bánatosodtam.  Időhiány miatt nem is foglalkoztam azóta az előadással, csak számláltam a napokat. Egész héten cipeltem magammal a gumicsizmámat, amit többé-kevésbé használni is tudtam. Ma délután viszont nem vittem magammal. Hát persze, hogy a Kárpát utcára érve kezdett el szakadni az eső. Na, gyorsan futásra váltottam. Így aránylag szárazon megúsztam. Nem sokat futottam, de annál jobban lihegtem. Hát igen, február közepe óta nem futottam. Jól esett ez  a pár méter és szerencsére a lábam sem fájt. Lehet, szép fokozatosan újrakezdem a futást.

A bejáratnál várakoztam, amíg anyum is beért (neki volt esernyője is, nem sietett).  A vörös szőnyeg ma kimaradt, az előcsarnokban viszont bor, pezsgő, üdítő várt bennünket. A rossz időre való tekintettel volt idő megnézni a kiállítást. Most egész felismerhető festményeket, montázsokat láthattuk.

Szép kényelmesen elfoglaltuk a helyünket az első sorban. Előtte gyorsan végigfutottuk a névsort, örömmel konstatáltuk, hogy mindenki szerepel azok közül, akiket „ismerünk”, szeretünk. Bár ez így butaság, mert mindegyiküket szeretjük, de azért csak vannak kedvencek (is).

Teltház volt. Jaj, hogy lehet így felöltözni??? Azt megszoktam, hogy a RaM-ba nem az eleganciáról híres emberek érkeznek, na de hogy egy bemutatóra se!!??? Az első sorba rajtunk kívül szinte mindenki farmert és pólót viselt. Mi sem voltunk túlöltözve, ha olyanom van, megyek így dolgozni is, de akkor is! Vagy túl elit helyre járok dolgozni?! :-(
Persze jó néhányan moziba/otthon érezték magukat, mert úgy dobálták magukat a székben, hogy velük együtt az egész sor is mozgásba jött. Nem is kell 3-4D-s moziba menni :-)
Ezt leszámítva kulturáltan, csendesen viselkedtek a nézők.

Elolvastuk a szórólapot, de valahogy nem is érdekelt különösebben, mert úgyis a látványra fogunk figyelni, a „mesére” kevésbé.
A történetről pár szó Notredamus (Gangszta Zolee), a felesége (Rimár Izabella), a néma bűvész (Újszászi András) és a tanítvány (Torma Zsolt) beutazza a világot. Notredamus elmondja, hogy miről mit jósolt, stb. Így jártunk Kínában, Indiában (hastánc), Egyiptomba, stb. Az időben is ugráltunk néha. Végül Budapesten kötöttünk ki.
Az adott országra/korra jellemző dolgokkal ismerkedtünk meg (pl. vásárlás, kínai ruhák, gésák, stb.). Tulajdonképpen a jelenben voltunk és onnan járkáltunk az időben, mert a poénok, szövegátkötések erre engedtek következtetni (pl. káromkodás, célzások, stb.) Rólam tudni illik, hogy szeretek csúnyán beszélni, viszont színházban nem tetszik annyira. Itt is kicsit furcsa volt, de annyira nem zavart, mert a látvány teljesen elfeledtette velem ezt.
Azt, hogy mit is láthattunk??? Még így pár nappal később sem tudom igazán megfogalmazni. Fergeteges – de ez egy másik darabjuk címe J – de jobb szót mégse tudok kinyögni. Ámulat. Szavakba sem tudom önteni, amit átéltem az alatt a 2x 1 óra alatt.

Igen, ez is egy jó hosszú darab volt, már-már színházi előadás hosszúságú. Mikor vége lett és hagytuk el a színházat vettük észre, hogy lassan ¼ 19. És ők már kezdhetik is újra. Szusszanási idejük sincs.

Szerintem ez az előadás (is) több volt, mint egy táncos mű. Ez maga volt a művészet és színészet a felsőfokon. Némely színházban szereplő tag is tanulhatna ezektől a táncosoktól. Színészekkel egyenértékű játékkal, mimikával rendelkeznek lassan már ők is.
Kapkodok össze-vissza, mert annyi mindent akarok írni és nem is tudom, hogy hol és hogy kezdjem.
Szóval színészi teljesítmény kiváló. Öltözés? Annyit és annyiszor öltöztek pillanatok alatt, mint a nagy musicalek alatt szoktak. Ez is kiváló. Technika? Nekem tetszett? Látvány? Ami szereplőket illeti jó rájuk nézni (fiúkra/lányokra egyaránt), amit meg egyébként is láthattunk, az ámulatba ejtő. Elfáradtam. Elfáradtam, mert egyszerre sok helyre kellett (volna) figyelni. Miért is? Táncoltak a színpadon, közben kötélmutatványokat láthattunk a többiektől. Notredamus és a felesége beszélnek, miközben előttük/mögöttük táncoltak. Ritka volt az olyan jelenet, amikor csak 1-1 dologra kellett figyelni. Ilyen azért volt csak, mert akkor öltözhettek át.
Persze, voltak olyan jelenetek is, amelyeket más előadásukban is megcsodálhattunk már. Pl. András (néma bűvész) hegedűjátéka – amit a Szenvedélyem Velencében láthattunk –; kötélpörgetés (Revans), a kólás dogoz és a vizesflakonokkal való játék (na, ezt nem tudom, miben volt), a „vonatozás”, ezt sem tudom miben volt már – hang alapján  a Radnótiban is lehetett), persze volt zászló lengetés, ami elég sok előadásban szintén visszatér), de ezek egyáltalán nem zavartak.  Sőt, 1-2 pillanat erejéig lehetett nosztalgiázni.

Kiemelni szerintem nem is lehet senkit, mindenkinek megvan a maga kis „helye” a társulatban, tudjuk, hogy ki miit tud, miben jó és abban tűnnek ki. Pl. Patonai Norbi mindig király, királyfi, stb. így ebben az előadásban ő volt a Drakula, ami szintén jól állt neki. Újszászi András többször volt már a „főszereplő jobb keze”, így most is ő volt a néma bűvész. A bűvész, aki elkápráztatott minket kártyatrükkökkel, varázslattal. Láthattuk Mikulásként cukorkát dobálni a nézőknek. Jaj és az előadás elején hatalmas kockát lengetett a kezében és azzal „csinált vihart”. Biztos nem lehetett könnyű azt lengetni perceken keresztül. Kökény Robi és Bitsei Judit újra elkápráztattak bennünket az akrobatikai elemekkel, melyet mosolyogva hajtottak végre. Milyen izmosak! Anyum szerint a Párizsi jelenetben kicsit megbillentek, én ezt nem vetem észre, mert csak úgy önmagában csodáltam őket, nem értem rá jobban belemerülni. Robit, mint Audiba gyárba dolgozó mérnök is láthattuk, ahol nemcsak tánctudását, de szerintem színészi képességeit is megmutatta.
Patonai Zsolt és Stana Alexandra a kötélen megint csak cirkuszba illő mutatványokat adtak elő, amit persze megint nyitott szájjal néztem végig és a tenyerem meg egyre csak vizesebb lett. Gyönyörű volt, de én megint csak nagyon féltem. Csodálatos volt. Marionett Bábosok-ként is megcsodálhattuk őket. Jaj, azok a gólyalábak (is)!
Öröm volt Reszneki Domán-t újra látni, őt a Gyöngyhajú lányból nagyon hiányoltuk, örültünk, hogy „visszatért” (persze valszeg el se ment, csak valamiért nem volt múltkor). Nagyon aranyos volt, mint orosz részeges emberke.
Én meg csak vártam és vártam, hogy jön az én kedvencem is, de nem… pedig előadás előtt láttuk melegítőben az előcsarnokban, de csaknem jött. Én azt hittem, hogy ő lesz Notredamus alteregója, mint a Toldiban, de a 2. felvonásra kezdett gyanússá válni, hogy akkor este ő lesz Notredamus. Kicsit elszomorodtam, hogy akkor nem láthatom debütálni prózai színészként. Már itt is sakkozni és matekozni kell, mint egy igazi színházban? J L ?
Péli Róbert nekem „Toldi György marad”, most Holdként mutatkozott be.
Ki kell még emelnem Benkő Dánielt is, aki ma kellemes hangját és ragyogó énektudást mutathatta meg nekünk, mint Elvis.  Láthattuk Julis Ceasar-ként is. Dániellel kicsit „gondba vagyok”, mert alkatilag és magasságilag is (szerintem) nagyon hasonlít Szabó Dánielre (akit ma Kopernikuszként láthattunk) akivel néha keverem és erősen kell koncentrálnom, hogy ne keverjem össze őket.
És akkor itt elérkeztem ahhoz a problémámhoz, ami a színházban is a problémám, hogy a lányokat nem ismerem fel. Persze, ha képeket nézek róluk, akkor egész jól eltalálom őket, de így élőben nem igazán, pedig figyelek rájuk is. (A kollégám megnyugtatott nemrég, hogy a lányokra ő sem emlékszik annyira, mint a fiúkra).
Szóval a lányok is nagyon ügyesek voltak és elképesztőek, csinosak és izmosak. Jó volt rájuk (is) nézni.

És akkor néhány gondolat még a 4 főszereplőről is.
Torma Zsolt-ot láthattuk Notredamus tanítványaként. Ő nem tartozik már a fiatalok közé, de azért táncolni még mindig tud (A Gyöngyhajú lányban is inkább szöveges részei voltak). A szöveges résznél nem bakizott, jó volt. Újszegi András egyedi volt, különleges. Jól is játszott, mint mindig. Vonzza a tekinteteket, mosolyog a szeme, az arca. Csak hova lett a hosszú haja? L Igazán csinos volt a Rózsaszínes virágmintás Hollywood-i öltözékében J
Izabella kedves hangja, orgánuma meggyőzött, jól hozta cicababa felséget, de mégsem volt túlzó, „idegesítő”.
Gangszta Zolee-hoz már a Dr. Herz-ben volt szerencsénk, ahol kellemesen meglepett. Ma délután is elegáns volt, szépen mondta  a szöveget, nem rontott, nem éreztem rajta unottságot, stb. Meggyőző volt.

Néhány új arcot is felfedeztünk a táncosok közül.  Fáradtan, de feldobódva és újjászületve indultunk hazafelé.
Sajnáltam, hogy Görög Zolit nem láthattam, de biztos remek volt az esti előadásban. Így látatlanba meg merném kockáztatni, hogy más színházak is felfigyelhetnek rá és esetleg prózai színházban is láthatjuk valamikor. Remélem, legközelebb sikerül vele is látnom ezt a produkciót, mert felvettem az újranézési listára…

Állótaps volt! Középről indult és mi lelkesen csatlakoztunk hozzájuk J Bár szerintem nem jöttek ki annyiszor meghajolni, mint szoktak. Beszéd, stb. nem volt, de most nem is hiányzott.

Jaj és persze sikerült beújítani néhány ereklyét is. Először is Újszászi András az ölembe szórt egy fél zacskó konfettit, majd a 2. felvonásban Mikulásként cukorkákat dobált a nézőknek, anyum is kapott egyet. Aztán persze néhány toll darabkát is sikerült összehalászni a földről. (Kék eddig még nem volt.)