Vegyes érzelmekkel indultunk a Nyomorultakra. Sajnos az álmaim szereposztásából nem sok szereplő játszott ma este, de szerencsére Vágó Betti és Vikidál Gyula szerepeltek, így a többi „igazán mellékes” volt.

Megint a szokásos helyemen, a J/1/6-os széken ülhettem. Jaj, micsoda népség volt körülöttünk!!!! Nem tudom, honnan keveredtek ide, de elég megmosolyogtatóak voltak. Vagy már meg sem lepődöm. Mögöttünk egy fiatal pár fiú tagja: jaj, de közel van ez a 2. sor. Ha ezt tudom, akkor inkább hátrébb veszek jegyet! Mit gondolt??
A 3. sorba több pár az utolsó pillanatban érkezett, a szélén ülő hölgy hangosan felkiált, hogy én ugyan több embert be nem engedek! Ő zavaróbb volt, mint a későn érkezők. Komolyan nem is értem. Mögöttünk anyuka, apuka, 10 év körüli kislánnyal. Nagyon édes volt. Tátott szájjal figyelt, néha susmorogtak. Persze nem tudom, mennyire volt neki való, de biztos emlékezeteses marad számára. Szegény néha már majdnem elaludt. De szemmel láthatóan tetszett neki.

Hogy nekem?
Meg kellett állítanom, hogy jobb előadást láthattunk, mint a bemutatókor. Szemmel láthatóan és füllel is érzékelhetően is jobban összeért. Nem volt fúrás, faragás sem :-)
Milu is sokkal jobban énekelt, mint a bemutatókor. Igazából a Csabával lett volna jó látni, mert a bemutatón Milut, Szegeden meg Attilával láthattam közelről.
Géza hangjával ma este sem volt bajom, mintha mimikált is volta, de olyan „gonosz” és „érzelemmentes” Javert volt a szemembe, ami miatt „gonosznak” éreztem. Nem láttam vívódást az arcán. De ezzel biztos én vagyok egyedül.
Solti Ádám szépen énekelt, de ma este nem fogott meg.
Vikdál Gyula jelenléte és az a néhány perces jelenete magával ragadó és emlékezetes.
Vágó Betti csodás volt ma este is. Szépen énekelt, meg is „sirattam”.
Sándor Péterhez ilyen közelről még nem volt szerencsém. Nekem tetszett a játéka, határozott vezetőnek tűnt. A hangja is csak kétszer ment félre, de az sem éreztem vészesnek.
Nagy Sanyi-Sáfár Móni tündériek J Megmosolyogtattak megint.
A gyerekek aranyosak voltak.
Ma játszott Barabás Kis Zoli, Galbenisz Tomas is. És ma felfedeztem Török Annát is.

A díszlet továbbra is gyönyörű. Szépek a tájképek, stb. de nekem továbbra is néha sok.

Most már kezdem úgy érezni, hogy jó lesz, van remény J De egyelőre az Anna Kareninát és az Én, József Attilát még mindig nem tudja megközelíteni.
Nehéz darab, összeérőben van.
De szerintem sose lesz olyan, mint a 87-es volt.

Az első sornak továbbra is megvan a maga előnye, mimika; illat, a tánckar felismerése, stb. Viszont a díszletet, az összképet nem lehet olyan jól látni. De az első sor mégiscsak az első sor :-)