Még január elején több Erkel és Magyar Színházas előadásra szerzünk jeget. Az, hogy abból mennyi maradt el – és mennyi került át másik helyszínre azt hagyjuk! Ekkor vettünk jegyet a Hófehérke és a 7 törpe nevű táncjátékra is. Akivel mentem volna nem ért rá, senki mást nem tudtam beszervezni helyette. 1800 Ft- volt csak a jegy, így nem ért akkora veszteség. Szerintem a látottak sem értek többet ennél az árnál. 
Igazából Kocsák Tibor miatt esett a választás erre  az előadásra. Pár évvel ezelőtt az egyik Anna Kareinina után a születésnapja miatt volt egy kis megemlékezés, ahová Harangozó Gyulát (Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti igazgatója) is meghívták. Ő mesélt erről a közös műről és csillant fel a szemem, fülem, listára vettem. Sose hallottam az előadásról… Azt hiszem egyre nyitottabb vagyok már különböző művekre, így ezért vágtunk ebbe is bele. 2004 -ben volt a bemutató. Mivel másféle műfajban mozgok az „esélytelenek nyugalmával” érkeztem, semmi összehasonlítási alap, senki ismerős. Az első sorba szólt a jegyem. Rengeteg gyerek volt a nézőtéren. De hétköznap van! Iskola-óvoda időszak még. Igazából sajnáltam őket. Időben elkezdődött az előadás. Valami visszaemlékezés szerű volt a történet, mivel a 7 törpe kiérkezett és egy „óriás” könyvet kezdtek el lapozni (kiugrott a gonosz mostoha), így kerültünk az áltanunk is ismert mesébe.
A történet (mese eredete: Alekszandr Szergejevics Puskin: A Cár kisasszony és a hét vitéz) nagyjából követi a Grimm testvérek (1812-ben jelent meg a Gyermek- és családi mesék című kötetben) által megírt és a Disney féle változat történéseit, de 1-2 újítást mégis láthattunk. Ilyen volt pl. az, hogy a végén nem egy kőbe botlottak meg a törpék és így esett ki az alma Hófehérke torkából, hanem egyszerűen megcsókolta a királyfi. Királyfi van herceg helyett. A „banyát” a törpék egy árokba kergetik és így halt meg, a gonosz királynőnek szörnyecske segítői voltak, a törpék zenés előadással szórakoztatják Hófehérkét; Kukának van egy játéka – egy bicikli duda – ami nélkül nem megy sehova.

Nekem a legfurcsább viszont az volt, hogy a törpék nem „kicsi, alacsony szereplőkként jelentek meg”, hanem nagyok. Kukát (Majoros Balázs) leszámítva böhöm nagy bakancsot viseltek, hatalmas korsóik, edényeik voltak. Nekem inkább óriásoknak tűntek, nem törpéknek. Sőt! Szerintem félelmetes maszkot viseltek, nem érezem a jóságot az ábrázatukról. Én néha féltem tőlük. Amúgy aranyosan játszottak, táncoltak. A tánchoz nem igazán értek, de Kuka szépen balettozott és táncolt. Kiemelni leginkább a mostohát alakító Carulla Leon Jessica) szeretném. Ő volt az, aki első pillanatba „levett a lábáról”. Elegáns, határozott, kemény, kecses. Könnyedén és ügyesen mozgott, táncolt, suhant. Láttam rajta-benne a színházban megszokott mimikát és arcjátékot. Messzemenően ő varázsolt el a legjobban. És az a gyönyörű lila jelmez, mely Velich Rita nevéhez fűződik, csodálatos. Bár elmondható ez a többiek jelmezéről is, de az övé és a banyáé nyűgözött le a legjobban. Kiemelném még a vadászt alakító Liebich Roland-ot, aki szintén kecsesesen, finoman táncolt. Néha kori verseny hangulatot idézett elő. Némely forgása, ugrása az ott megismert ugrásokra emlékeztetett.. El is kezdtem néhány percig ezen gondolkodni, hogy nem véletlen, hogy a korisok balettoznak is. De vajon fordítva is igaz ez? Nagyon tetszett még a banya is (Apáti Bence) Ő nagyon emlékeztetett a 2 évvel ezelőtti Szilfid előadásra és az ott látott Komarov Alekszandr-re. 

Sajnos Hófehérke (Felméry Lil) és a királyfi (Leblanc Gergely) nem hatott meg. Őket nem láttam átszellemülni. Ők tényleg „csak” balettoztak és táncoltak. Persze ez sem lebecsülendő, de ők vagy túlszenvedték, vagy nem is játszottak az arcukkal. A királyfi meg külsőleg sem tetszett. Első ránézésre C. Ronaldo jutott róla eszembe és őt annyira nem szeretem és annyira nem is tetszik… Így szegény bármit is csinált volna, úgysem tetszett volna… De ezek ellenére jó néhány jelenet – kép –, elnyerte a tetszésemet, maradandó emléket hagyva bennem.         
(Az elején, mikor a vár udvarán jártunk; mikor vártuk a királyt; mikor a vadász meg akarta ölni Hófehérkét; mikor a mostoha főzte a mérget, a banya alma átadása, stb. )

Én inkább a zenére figyeltem. Az is lenyűgözött! Néha mintha felfedeztem volna 1-2 Anna Karenina-ban ismert ütemet, de lehet csak én képzeltem bele.
A díszlet szép volt, mesebéli, mely Kentaur nevéhez fűződik. Mozgatásuk egyszerűnek tűntek, de biztos kemény munka lehetett változtatni az elemeket. A kis madarak, lepkék látványa miatt gazi mese hangulatot érezhettünk. 
Az hogy a darab menynyire való gyerekeknek, azt nem tudom. Többen azt mondták, hogy ez inkább felnőtteknek szólt. A gyerekek mindenesetre csendben figyeltek. Csak mellettem ült egy unszimpatikus idősebb hölgy egyedül, akinek szemmel láthatóan senki és semmi gyermeki megmozdulás nem tetszett.

Összességében egy kellemes estében volt részem, de egyelőre még nem lettem balett és ilyesmi: tánciak rajongó. De biztos erre is meg kell érni J De valami jó, híres balettelőadásra egyszer kíváncsi lennék.