Vasárnap kicsit szomorúan indultunk újra a színházba. Igen, szomorúan, mert VÉGE. Várni kell majd újra. Nem keveset. A délutáni előadáson is akadt 1-2 ismerős. Olyanok, akik eddig (idén) nem voltak, vagy olyanok, akik mindig itt voltak. 3. sor közepén ültünk. Jól láttunk. Most már tényleg érződik,…