Másfél éve sűrűbben járok Budakalászra és ott a HÉV megállóban fedeztem fel az Ivancsics Ilona és Társulata plakátjait. Szimpatikus darabokat játszanak, de hát BKV-val elég megközelíthetetlen helyen. Mindenesetre a hírlevelükre feliratkoztam. 
Néhány hete értesültem arról, hogy a Duna palotában lesz a Lila akác című darab, melyet a Beregszászi Illyés Gyula Színház ad elő, az Ivancsiscs Ilona és színtársai közbenjárásával.

Szeretem a határon túlról érkező társulatokat van bennük valami különleges (persze lehet, hogy csak én látom bele).  A Lila akác című darabhoz néhány évvel ezelőtt volt már szerencsém a Magyar Színházban, ahol kellemesen szórakoztam.

A Duna-palotában még sosem voltam, így ezért is szerettem ...

Sokan meglepődtek – tulajdonképpen én is –, mikor elmeséltem, hogy november 13-án az Újszínházba megyek a Noszty fiú esete Tóth Marival című előadás bemutatójára. A kezdeti lelkesedésem kezdett egyre inkább alábbhagyni, mikor egyre többen kinevettek. Anno nem jutott eszembe elolvasni (mindig égnek állt és most is égnek áll a hajam a szerelmes történetektől), de valahogy nyár végén úgy éreztem, hogy ennek a bemutatójára is el kellene menni. Hiszen igényes és jó előadásokkal találkoztam itt szinte mindig, ezért tettem egy próbát egy „nyál darabbal” is. Ebben a színházban még „celebek” sincsenek, így ezt is pórbálom kihasználni.

Az előtérben megint több hírességet sikerült felfedeznem, de ez így szokott lenni. Nem ...

Ez az a musical, ami nem a kedvencem. A Rómeó és Júlia sem, de mindkettőt többször is láttam már. 
Ez volt a nagybetűs SPAMALOT. (pedig a 4. sorban ültünk). Nem feltétlenül csak azért, mert Eric Idle (a legendás Monty Python humorcsapat tagja) és John Du Prez (Spamalot zeneszerzője) a nézőtéren voltak. Nem csak azért, mert több szereposztás volt (ez sem utolsó szempont, de szerencsére ilyenben már volt részem), hanem az, hogy mindenki szó szerint MINDENKI élvezte az előadást. A nézőközönség egyként nevetett, tapsolt, minden jelenetnél. Viszont a színészek is mind mind felszabadultan játszottak. Azaz máshogy.  Sokkal lazábbnak, könnyedebbnek, vagányabbnak,  lezserebbnek, boldogabbnak tűntek. Olyan 150 %-ban teljesítők. Még ...

Gyönyörű.
Elegáns.
MŰVÉSZEK – szándékosan írtam nagy betűvel - adtak elő egy estet. MŰVÉSZEK, akiknek van múltjuk, jelenük, jövőjük. Akikre van miért felnézni. Ének, versmondás. Elegáns öltözék. Varázslat. ALÁZAT. (Torday Teri, Kökényessy Ági, Esztergályos Cecilia, Kautzky Armand, Gregor Bernadett, Bordán Irén, Koncz Gábor, Kurkó József, Petrás Mária, Csurka László, Lux Ádám, Incze József.)  

Köszönjük szépen! 

Már-Már visszatérő vendégekké váltunk az Újszínházban. Igyekszünk behozni az elmulasztott előadásokat, a bemutatókra is ellátogatni.
A II. Keresztény Fesztivál keretén belül került bemutatásra az Áldozat (Szt. Margit legendája) c. darab.
Semmi csiriviri. A történelemben találtuk magunkat. Megdöbbentő, fájdalmas és elgondolkodtató. Hazafele többször felhangzott bennem a mi lett volna, ha… mondat.
A színészi alakítások újra és újra ámulatba ejtettek. Koncz Andrea volt az est fénypontja. Hatalmas vastapssal háláltuk meg a színészeknek ezt az újabb történelmi utazást.
A magyar történelmet kedvelőknek, illetve a tanulmányait felelevenítőknek csak ajánlani tudom az előadást.

Egész héten koncentráltam, hogy 11-én tényleg eljussak a Hobo életműsorozat 2. részére (Csavargók könyve) a Nemzeti Színházba.
Előtte még a Madáchba is elmentem bérletet venni, majd ½ 19 körül már a Színházban voltam. Sajnos a bejáratnál a pénztárba kígyózó sor volt, így nem mertem és nem is akartam beállnia sorba, hogy megvegyem a december 15-ei 3. részre a jeget. A végén erről azért fogok lemaradni, mert nem veszek jegyet. Pedig meg akarták venni, csak én utalvánnyal terve zek vásárolni…
½ 19 után néhány perccel már a Gobbi Hilda terem előtt álltam 3-ként a sorban.

Nem volt tervbe véve, hirtelen felindulásból 07-én délután a Poligamy előadáson kötöttünk ki. Történt ugyanis, hogy előző hét közepén visszavittek 2 jegyet az első sor közepére. A szereposztás anyumnak az „álmai netovábbja volt” (ami Adélt; Andrást és Kornélt jelentette), rá is csapott a 2 jegyre. Mivel ezt az előadást én sem láttam az első sorból, önként vállalkoztam a délutáni partnerének.
Vidáman érkeztünk. Jó érzés volt újra a Madáchban járni.
Szereposztást megnéztük, Főszereplők OK; a többieken meg csak átfutottunk.
Elfoglaltuk a helyünket, körülnéztünk; ismerős arcot nem véltünk felfedezni a közönség soraiban.

Az előadás kezdetét vette.
Aranyos volt. Pont az ellenkező szereposztás volt, mint ...

Sajnos a bemutatóra nem tudtam elmenni, mert valami más programom volt. Pedig az volt a terv. A bemutatót követően szándékosan nem néztem az előadás után, nem olvastam kritikát, mert „tiszta fejjel” akartam megtapasztalni, átélni és átérezni (már amennyire lehet) a darabot.  

Éreztem, hogy különleges előadásban lesz részünk, de előre nem tudtam, hogy azért, mert nagyon fog tetszeni, vagy azért, mert valami elvont darabban lesz részünk. Mivel TV-t szinte sose nézek, csak alapzajnak megy, ezért évek óta  szinkronhangokkal szórakozok. Betanulom, rögzítem az agyamba a hangokat a nevekkel. Nyilván azoknál, akiket sokat látok a színpadon sima ügy, hozzájuk tudok arcot is kötni. Sokszor viszont arctalan nevekkel szembesülök. Így ...

Sajnos a Madách Színház új rendszere miatt az előadások ettől az évadtól kezdve tömbösítve állnak a rendelkezésünkre, így az eddigi 3x 1 hét Operaház Fantomja helyett 1x 3 hétnyi előadás került a nézőközönség elé.
Mivel válogatósak vagyunk és egy a biztos Bot Gabi, mint Raoul. A többit hozzá alakítjuk, ha nem egy előre megvásárolt jegyről van szó.
Véletlenül akadtunk rá erre a délutáni előadás jegyeire, melyre végül lecsaptunk, mivel jó helyre szóltak.
Hogy végül miért is került be ez az előadás a „különleges-emlékezetes” előadások közé? Az a hangulat és egy remek közönség okozta érzet.
Valahogy mindenki jókedvű volt körülöttünk. Bot Gabi hozta a tőle megszokott remek hangokat. A Fantomért izgultunk. ...

Ez az előadás a bemutatón is meghatott, ezért vettük tervbe, hogy megnézzük még egyszer. Mivel annyira nem volt sürgető a dolog, ezért az első sorhoz ragaszkodtunk. Viszont csak baloldalra volt hely, de bevállaltuk. Itt nem volt olyan jó ülni, mint a bemutatón, mert az utolsó jelenetek a színpad jobb oldalán érdekesebb részeket lehet látni. Azonban az előadás nagyon jól összeért, kiforrottabb lett. Az énekes részek is jobban összeértek, színvonalasabb lett. 

Szívhez szorító, megható, elgondolkodtató előadást láthattunk megint.
Különleges és nem mindennapi előadás, szép énekkel, dalokkal megfűszerezve.. Befogadható, emlékezetes darab, ahol a modern rendezés is elkerült minket egy-két díszletet leszámítva. Csapó Attila ...