Október 05-én visszatértünk a Nemzetibe, Hobo önálló estjére. Sajnos a bemutatóra elfogyott a jegy, ezért csak másnap tudtunk menni. Jó korán elindultam, jegyeket akartam venni szép kártyával és utalvánnyal. Szomorúan tapasztaltam, hogy egyre kevesebb helyen fogadják el ezeket. De akinek ez jut(na) kultúrára az nem tud menni megnézni sok jó darabot, amit szeretne és jó is lenne. Tavasszal még a Belvárosiban is elfogadtak mindent, most csak bankkártyát. Hát, akkor ide egy ideig nem kell menni. Pedig 1-2 előadást kinéztem, de ha csak „pénzért” lehet, akkor kimarad.
Újszínházba sikeresen vettem bérletet, majd ott szembesültem azzal, hogy a BKV bérletem, „össz vagyonom” a dolgozóban maradt. Azt utánam hozták a Madáchoz és így ...

Október 3-án a RaM-ba mentünk, az Ezeregy év c. előadásra, mivel a társulat 15 éves. Itt még nem voltam semmilyen jubileumi előadáson, bemutatón sem (azt hiszem), így kíváncsian vártam az estét, az esetleges különlegességet.

Vörös szőnyeg és pezsgő/üdítő várt minket korlátlan mennyiségben.
Rengeteg ember, teltház. A jegykezelés után kapott mindenki 1-1 kis érmét, 15 év felirattal. Majd ahogy határozottan lépkedtünk az első sor felé megkérdezték a „terrorista lányok”, hogy hova szól a helyünk. Megmondtuk, akartunk tovább menni, de adtak egy „kezet”, amit majd használnunk kell, mikor mondják.
Szokásos időben elkezdődött az előadás. Román Sándor és Vona Tibor mondott egy rövidke, igen igényes és megható beszédet, ...

Egy szép őszi napon (09. 27.) elindultunk a Nemzeti Színházba, az Égen földön (Hany Istók legendája) című előadásra.  (Sajnos az előző napi bemutatatóra már nem volt jegy, így ez – második- előadás maradt). Azért egy kis félsz volt bennünk, mert a Nemzetibe eddig a Hobo-s esteken kívül nem sok kellemes élményben volt részünk.  Amiben bíztunk és reménykedtünk, az Szarka Tamás és a Ghymes volt. Ghymest szeretjük és az előző „előadása” a Toldi is nagyon tetszett. Így most is ebben reménykedtünk s bíztunk.Érdeklődésemet a darab iránt  Bozsik Yvette is felkeltette. Itt most, mint rendező-koreográfus vett részt. A Johanna a máglyán (koreográfia) nem nyűgözött le (nem miatta). Yvetteről annyi szép és jót lehet hallani, ...

Karácsony előtti hétvége. Sok a dolog, sötét, színház……. Nem sok kedvvel indultunk útnak. Bemutató. Azaz Előbemutató. Helyszín: Óbuda.

Teltház.

Már az előadás 5. percében lehetett érezni a drámaiságot, a feszültséget. Ez a nézőtérről és  színpadról  is áradt.

Félelmetes volt és drámai. Erről még most is nehéz írni. Lehúzós volt, de nem a szó szoros értelmében. Könnyeket facsaró. Jobban fájt, mint az első néhány Én, József Attila előadás, amit láttam. Hasonlóan éreztem magam. Kellett a szünet, mert különben jött volna  a sírás. Szünetben megdöbbent arcok. Igen és nem véletlenül. Remek előadás, de karácsony előtt? Nem lehetett volna az előző előadással megcserélni? 
A második felvonás ...

Furcsa, kiből mit hoz ki egy-egy előadás. Van egy Zöld Csaba, aki egyszer „megfogott a Szegény gazdagokba, de aztán évekig nem”, mondhatni miatta mentem el a Munkácsy, a festőfejedelem című előadásra, de ott inkább Sövegjártó Áron tett rám nagyobb hatást. Áron rendszeresen játszik a Turay Idda Szímház előadásaiban. Írhatnám azt, hogy miatta vettem bérletet az Óbudai Kulturális Központba, a Turay Ida Színház 3 előadására. De ez csak részben volt igaz. Kíváncsi voltam a színészekre, így hogy már egyre többüket „ismerek” a társulatból, ráadásul „helybe” is jöttek.
Az első előadásként  a Bubamara   Józsefvárosi „West Side Story”-t láthattuk.  Ami egyben az elő bemutató is volt.

Nem egy Madáchos ...

Igazából különbségeket kell tenni egyes színházak között, hiszen a technikai feltételek, színházi adottságok teljesen mások. Nem szabad a vezető színházakhoz hasonlítani a többit. Azaz megvannak azok a színházak, melyeket bizonyos színházakkal lehet összehasonlítani. A József Attila Színház az utóbbi időben többször kellemesen meglepett. Az Aranyemberrel, a Feketeszárú Cseresznyével, stb. Legutoljára a Cigánykerékkel okozott nagy meglepetést. 
Emlékezetes nap volt. Eseménydús, szép és kevésbé szép emlékek váltották egymást, melyeknek nem feltétlenül van színházi kötöttsége..
 
Az előadás különleges volt. Egyedi. Kicsit féltem tőle, mert nem tudtam mire számítsak.  Félem, de vártam és el akartam menni, mert ...

Nyáron, mikor a Vásáry Tamás és a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar koncertjén jártam a Városmajorba, kezembe került egy szórólap, melyen Vásáry Tamás közönségtalálkozóját hirdették.
Nem sokkal utána, mikor a barátnőm is visszatért a nyaralásból és kezdtük felvenni a szálakat, vettünk jegyet erre az eseményre.
A nap szépen sütött, a Madáchban elintéztem a jegyátvételt és szép kényelmesen visszasétáltam a Zeneakadémiához. Besétáltunk a Zeneakadémiába. Még szerencse, hogy vittünk meleg blézert is, mert a légkondi folyamatosan ment. teljesen mindegy, hogy tavasz-nyár-ősz-tél van, itt mindig fázunk.

Az erélyen ültünk, közvetlenül a színpad felett, de sajnos a beszélgetésből nem sokat lehetett hallani. Látni se, ...

Frusztrált vagyok, nyűgös és nem találom a helyem, így nem mentem el a 8-i Bernanda Alba háza című előadásra. Még mélyen él bennem a Városmajori előadás és most idegileg nem lettem volna erre készen még egyszer.
Így a következő kikapcsolódásra 11-ig kellett várni.
Nyár közepén tudtam meg, hogy Zöld Csabának közönségtalálkozója lesz, méghozzá úgy, hogy Vikidál Gyula lesz a vendég. Ráadásul pont azon a hétvégén, mikor a futóverseny is lesz. Ez azért érdekes, mert aki szervezte ezt, az szervezte 2 évvel ezelőtt a Posta Victorét és tavaly a Gallusz Nikolettét. Mindkettőn remekül éreztem magam és utána szintén futóversenyre mentem.
Így ezt a hagyományt akkor elvileg nem szakítom meg, így hamar szert tettem a jegyekre.

Ma ...

30-án délelőtt – készülve a félmaratonra – futottam 2 kört a Duna parton. 19,2 km 1:55 nem voltam megelégedve magammal. Délutánra megfájdult a fejem, ehhez nem vagyok hozzászokva. Így kicsit fáradtan, de annál lelkesebben indultunk a Milu koncertre a Margitszigetre.  
Majdnem olyan meleg volt, mint legutoljára a JKSZ-en.

A jegyeket átvettük (köszönjük Éva), majd elindultunk a nézőtérre. a Mosdónál kígyózott a sor. Érdekes ez az a hely, ahol első gondolatként nem a színház, hanem a futás jut eszembe. Most is. Valószínűleg azért, mert tudom, hogy egy olyan sor gyorsabban halad, mint egy színházas   J

A teraszon ültünk.  
Sajnos meglepő látvány fogadott minket, hiszen nem volt teltház. Ezen nagyon ledöbbentem. Persze, még ...

Nyertem jegyek a Margitszigetre, a Virtuózokra és a Chico & The Gypsies, de sajnos az eső miatt nem tudtam elmenni. Óránként kaptam időjárás jelentést Bp-ről, de ők sem nagyon tanácsolták. Sajnálom, mert biztos remek volt mindkét koncert, de „papírkutya lettem” és nem vállaltam be.

Így a legközelebbi eseményre 28-án Baján került sor. A Csárdáskirálynő. Szerencsére nem kellett félni, hogy megázunk, de esőűzőnek vittünk esőkabátot, meleg ruhát. Valóban nem kellett.  
Megérkeztünk a városba. A Petőfi szigeten töltöttünk egy kis időt. Kezdésnek egy igazán izmos pasit láttunk futni, majd mikor elfutott mellettünk, rájöttünk, hogy Ő valaki, de nem a színházi körökből. Jobban nézett ki így futó cuccban, mint a TV-ben ...