Június első estéjét a Madách Színházzal kezdtük. Spamalot! És a különleges előadás. Nem jubileumi (162.) előadás, de mégis egyszeri és megismételhetetlen… Oka nem más, mint az, hogy Eric Idle (a legendás Monty Python humorcsapat tagja) és John Du Prez (Spamalot zeneszerzője) jelenléte. Persze ez nem akkor és ott derült ki, hanem hónapokkal ezelőtt. Se előtte se utána nincs/nem volt Spamalot, biztos nehéz volt felkészülni a szerepelőknek erre a különleges előadásra.

Többen mentünk mi is. Mehettem volna kisautóval, de én inkább a gyaloglást választottam. Így is időben odaértem. Sajnos csak a 4. sor szélére jutott hely. Mivel már többször láttam ezt az előadást is, minden féle helyről, nem szomorkodtam nagyon… Bizakodtam, ...

A Toldi című musicalt nem tudtuk a bemutató napján megnézni, csak néhány héttel később, ami nagyon tetszett. Később 2x is ellátogattunk rá. Viszont szomorúan hallottuk, hogy lekerül a RaM repertoárjáról ez a darab, így gyorsan megvettük a szokásos első sor közepére a 2 db jegyet. Szereposztás nem nagyon „érdekelt”, mert mindkét Toldit „ismerjük”, csalódni nem fogunk. Igazából eddig Gáborral láttuk csak, így egy cseppet sem bántuk, hogy az Operettszínházas György-Rózsa Sándor lesz Toldi. A bemutatókat, az ünnepi, utolsó előadásokat különösen kedvelem, mert azok valamiért mások, de sose tudom megmondani miért. Valószínűleg csak én beszélem bele magamnak. Szerintem más, mindig emelkedettebb hangulatúak.

Az előadás ...

Csokonai Színház (Debrecen) Légy jó Mindhalálig, de vendégszereplésként Budapesten, a Thália Színházban. A cím hallatán egyből rohantunk jegyet venni. Most nem számított, hogy esetleg ismeretlen szereplőket láthatunk. Nem nekünk kell utazni hozzájuk, ők jönnek hozzánk.
Nem vártam semmi különöset. A sok gyereket meglátva viszont az előtérbe és a nézőtéren, kicsit elment a kedvem és már előre morogtam egy kicsit. Kellemes tavaszias idő, így a légkonditól már előre féltünk, de szerencsére nem működött.
Tény és való, a gyerekek nem fogták be a lepénylesőjüket. Többször rájuk kellet szólni. Vajon Pesti gyerekek voltak, akik nem voltak kíváncsiak erre, vagy fáradt vidékiek akik tele vannak élménnyel és ez már sok? Ez már ...

Ezen a napon újra a Radnóti, álmok két felvonásban című előadáson jártam. Tetszik. Experidance. Versek, sok – sok szöveges rész is. Az első nem musical, ami mégis olyasmi hatással van rám, mint néhány zenés darab.

Ez az előadás egy olyan élmény miatt lett különleges, amiben ez előtt sosem volt részem és remélem, nem is lesz.
Az előadás ment a szokott módján, látványos, nehéz, tanulságos. Második felvonás… utolsó jelenetek egyike. Kb. a „tarkón lövés” rész. A katonatiszt (Medve József) épp „lelövi az egyik rabot”, majd lefordul a színpadra és kb. a lábunk elé esett. Hogy ki mit gondolt, nem tudom. Nem tudom, rajtam kívül hányan voltak olyanok, akik tudták, hogy nem így kellett volna történne.
Olyan tehetetlennek ...

Én, József Attila. Nem ma láttam először (és nem is utoljára). Ma megtapasztaltuk a CSODÁT. Azt, amikor az egész nézőtér szinte az előadás első percétől eggyé vált és ez az utolsó percig is így volt. Egyszerre lélegeztünk. A színpadról is valami különleges hangulat áradt.
De most nem ez volt a Fő szempont, hogy ide is írjak. Ez volt az első előadás, ami miatt elkezdtem rendszeresen írni a színházi élményeimről a közösségi portálomon. Hogy vigyem az előadás hírét.  A Színházba járás szeretetét! Ráadásul megtaláltam „Mártámat” – Wégner Judit személyében. Együtt „éltem Mártával”. A hangjából olyan szeretet áradt, amit eddig nem tapasztaltam Mártákból. Hogy miatta, vagy más miatt volt az ez első ...

Miklós Tibor halálát követően Budapesten egy emlékesttel gondoltak rá a színészek, és mi nézők. Örültem a kezdeményezésnek, bár kicsit furcsálltam, hogy nem a Madáchban került rá sor.
De utólag visszagondolva az Operettben jobb helye volt, mert ez a színház jobban tud örülni, emlékezni egyaránt.
Az emeleten ültünk középen, a második sorban. Jól láttunk, de a mimikát nem. De itt és most nem ez volt a lényeg.

Teltház. A lépcsőn, mindenhol emberek. Különleges varázsa volt már az estnek akkor is, mikor elfoglaltuk a helyünket. Kero tartott egy rövid beszédet, melyen el is érzékenyült, le is sietett a színpadról. 
Olyan furcsa volt a levegő és a hangulat az első perctől kezdve az utolsóig.
Rengeteg előadó lépett fel. Minden ...

Egy újabb csalódás. Álljon itt az és úgy, ahogy néhány nappal (09. 04.) az előadás után éreztem magam.

„Részt vettem én is a 200. bálon. Próbáltam kicsit elhelyezni magamban, azét nem is írtam rögtön. Röviden egy mondatban: Nagyon jó volt, de mégis csalódottan távoztam. Nagyon tetszett, hogy a két professzor és a két Alfréd váltották egymást, majdnem ugyan akkora szerepet is kaptak. Jó volt „egyszerre hallani” mindkét Alfrédot, meg kellett megint állapítanom, hogy mindketten nagyon jók. Aranyos volt a két Magda is a koporsóknál. (Én azt hittem, hogy az egész darab valami ilyesmi lesz.) Az est legszebb perceit Mihálka Gyuri adta az Őérte – c. dalával és Bot Gábor azzal a pár perces Meghívójával.
Miért távoztam ...

Magyar színház. Szuper fellépők (Bot Gábor, Egyházi Géza, Mihálka Gyuri, Csóka-Vasas Kinga, operettesek, gyerekkórus, Jazz and More, fuvola, stb…) stb…. Nem emlékszem pontosan, hogy hol hallottam róla, de még aznap telefonon foglaltam két jegyet. Nem volt olcsó 6000 Ft. Majd telt múlt az idő. Semmi e-mail, semmi telefon, hogy, hogy lehetne átvenni a jegyeket. Hívtam a színházat. Ők csak azt tudták mondani, hogy lesz, de ők nem árulnak jegyet, mert ők csak a helyet biztosítják. Teltek a hetek, hónapok… Végül teljesen máshogy és máshova, de sikerült megváltani a két egyet az 5. sorba.

A gála egy gyönyörű vasárnap délutánra esett. Futóverseny (nem vettem részt), ragyogó napsütés. Kíváncsian mentük. Melegen öltöztünk, mert ...

Egy csodálatos előadás része lehettem volna, de tönkretették. Azóta se hevertem ki, így álljon úgy, ahogy másnap kiírtam magamból, de sajnos ettől még ugyanúgy fáj, hiába láttam azóta is többször……  

„Kedves Mindenki!

Megkérnék mindenkit, hogy csak az menjen színházi előadást látogatni, aki teljes szívével, lelkével és testével ott van és ott is akar lenni az előadáson… Ne azért menjen valaki színházba, hogy növelje a statisztikát, hogy én is voltam színházba. 
Kedves ismeretlen férfi tegnap este ott mögöttünk az erkély utolsó sorába, aki végigbeszélted az egész előadást. Kérdem így ismeretlenül Tőled, hogy mi lakozik a TE lelkedben, hogy egy Én, József Attila c. előadást végigpofázod? Azzal a darabbal ...

Vártam. Vártam, mert Posta Victornak egy új – teljesen más – arcát láthatjuk, hallhatjuk.

Vártam, de féltem is. Féltem, mert komolyzenei tudásom hiányos. Azaz egyenlő a 0-val. Vajon, hogy fog rám hatni egy zongorás est.

Vártam, mert elképzelésem sem volt arról, hogy mégis mi vár ránk.

Vártam, mert csalódni nem gondoltam, hogy fogok, mert a név magáért beszél.

Elérkezett a nagy nap. 3-an indultunk útnak. Nem mondthatni, hogy meleg volt. Sőt, az eső is csepergett. Korán érkeztünk, de mégse elsőként álltunk be a sorba. Még sose voltunk a Stúdió Színpadon. A Madách Imre képről eszembe jutottak a gimis évek, hisz mi is „ezt a képet” használtuk…

Kabátokat letettük… Elmentem volna wc-re, de nem tudtuk, hogy merre. A ...