Április 28-án az Operettszínházba mentünk, a bérletünk utolsó előadására. Sajnos a hármasunk megint nem jött össze. Nem is tudtunk senkit beszervezni, így csak 2-en mentünk. Ma a FAME-et néztük meg. A hidegre való tekintettel nem voltam kiöltözve, ma engem is ki tudtak beszélni, hogy ezen meg mi van… Sajnálom, de még mindig nem tudok lánycipőt felvenni.
Rég jártam már az Operettszínházban, tulajdonképpen örültem, hogy ma ide vetődtem.
Telt ház. 3. sor közepe.
Jó hangok, helyes, csinos fiúk-lányok a színpadon. A zene ma is tetszett.
A díszlet egyszerűbb volt, semmi csirivili, pedig az operettszínházra ez jellemző szokott lenni. Valahogy jobban tetszett, mint amit a Madáchban szoktunk látni mostanában. Ezt jobban befogadtam ma.
Ma Muri ...

A következő kiruccanáshoz április 27-ig kellett várnom. Hobo koncert a Nemzetibe. Ma a csajokkal mentem. A Hobos partnerem teljesítmény túrán vett részt, így nem tudott velünk tartani. Így 3-an talán még nem voltunk Hobo-s rendezvényen.  18:25-re már ott is voltunk. Így sikerült megint az első sor közepén helyet foglalnunk. Ma a Farkashajsza – elnevezésű koncertet hallgathattuk/ láthattuk. (Vlagyimir Viszockij 1938. 01. 25. – 1980. 07. 25 szovjet (orosz) színész, költő. Halála után talán híresebb lett, mint életében volt. 3x nősült. Utolsó felesége, Marina Vlady, az orosz származású francia színésznő, aki őszintén szerette és próbálta segíteni férjét. A költő halála után Szerelmem, Viszockij címmel írt könyvet. A ...

Vasárnap este (17-én) is a Nyomorultakon jártunk. (Délelőtt futóversenyen lettem volna, de lemondtam – még időbe, így legalább át tudtam gondolni az eseményeket.) Szerencsére megint sok ismerős arcot fedeztünk fel a nézőtéren. Újra az emeleten ültünk, de most az első sorban.
Ma éreztem a legjobban magam. Nem tudom, hogy a szereposztás miatt, vagy azért, mert kezdtem megszokni, de mégis erre a napra emlékszem vissza a legszívesebben. A mai szereposztás nagyrészt megegyezett a Szegeden látottakkal). Még 1-2 könnycseppet is ejtettem este. Ma éreztem először azt, hogy ebből is lehet majd néhány hónap múlva valami jó.
Ma este Tóth Attilát láthattuk Jean Valjean-ként. Őt először Jézusként láttam, és egyből lenyűgözött a hangja. Vagy ...

19 óra előtt nem sokkal estem be a színházba. De magasan van ez az emelet. És ráadásul nem is az első sorban ültünk, hanem a 2.-ban. Ennek ellenére jól lehetett látni. Persze vittem a kis távcsövemet is, amit szinte le sem vettem a szememről, de sajnos a színészi játékot nem láthattam.

Ma este Zöld Csabát láthattuk Jean Valjean-ként, Egyházi Gézát Javert-ként.
Csabán biztos nagy teher és egyben hatalmas öröm is lehetett, hogy egy ilyen nagy színházban is bemutatkozhatott. Már járt neki.
A hangja bezengte a színháztermet, de nem éreztem benne sem azt a pluszt, amit Miluban sem találtam tegnap (Az őszi közönségtalálkozón jobban lenyűgözött. Valószínűleg nincs még nagy rutinja egy ekkora nagy színházban).  A végén majdnem ...

16-án, A Nyomorultak 2. bemutatója előtt a Játékszínben jártam. A Legyen a feleségem című előadást néztük meg.  
Sok jót hallottam már róla, de én annyira nem ragaszkodtam ehhez, mert nem vagyok annyira „vicces”, de a Nagy Sanyit azért szívesen megnézem mindenben, mert ő igazán utánozhatatlan és mindig újat lehet rajta/benne felfedezni.

Kicsit még a nyomorultak hatása vagy hatástalansága alatt álltam, így bíztam abban, hogy délután ki fogok tudni kapcsolódni és elfelejtem egy kicsit a Nyomit és nevetgélek párszor.
Szerencsére így történt, annak ellenére, hogy meg sem néztem, hogy miről fog szólni az előadás.
Egy pillanatig nem bántam meg, hogy elmentem.

Szokásos első sor. Jól láttunk mindent. A társaság az a szokásos ...

15-én elérkezett a már kb. fél éve várt HÉTVÉGE és a NYOMORULTAK bemutatója. Azon szerencsések közé tartoztunk, akiknek mindhárom napra (nagy nehézségek árán), sikerült jegyet szerezni. Ebből pénteken az első sorba.
Az igazat megvallva, mikor a szereposztás tavaly kiderült, nagyon csalódott voltam. Azt, hogy kiket láttam volna szívesen, lettek volna ötleteim, de engem nem kérdeztek…  :-)
Talán több a nem színész végzettségű szereplő, mint a diplomás…. Vajon tényleg ez kell?

Előző héten „érzelemmenetesen papírra vetettem (magamnak)”, hogy kitől mire számítok, kitől mit várok, stb. Végül többé-kevésbé be is jött az, amit előzetesen gondoltam.

A színházba érkezve nem az a szokásos társaságot láttuk, akiket szoktunk. ...

Szünetben kis levegőzés, stb. A második előadásnak a Te Imre, itt valami ketyeg (1999)-et láthattuk.

A szünet tovább tartott az átlagosnál, mivel akkor alakították át a színpadot, amiből mi semmit sem láttunk, mert egy plusz függönyt is leeresztettek.  Ezt a művet egy szóval durvának mondanám. Félelmetes és valóságos.
Tátva maradt a szám, hogy ~20 perc alatt egy ilyen díszletet összerakni. Színházi öltöző, színpad, stb.
Ügyelő (Bánher Péter), súgó, tűzoltó (Vass György), színészek. Mi „belülről láthattuk az eseményeket”, mintha az öltözőben ültünk volna.
A színpadon Shakespeare Lear király című darabját játsszák diákoknak. I. felvonás vége. Az igazgató (Csurka László) fel van háborodva a szotyolázó ...

Áprilist nevezhetném a bemutatók hónapjának.

Kezdésnek – 08-án – az Újszínházban jártam Hubay Miklós 2 egyfelvonásos darabjának a bemutatóján.  Az Elnémuláson (melyet színén ő írt (2004, 2006, 2010)) már „túl vagyok” és nagyon tetszett. Gondoltam, hogy most is megdöbbentő, de igényes előadás(ok) részese(i) lehetek. Valóban így történt.  

Nem én lettem volna, ha nem az utolsó percben érkeztem volna. Nyáron jártam így, a Városmajori Szabadéri Színpadhoz közeledve, hogy már harangoztak és én nem voltam még ott.
Szerencsére 7 óra 03-kor már az első sor közepén ültem.

Azért szeretem az Újszínházat, mert minden előadása rengeteg mondanivalót, „útravalót” tartogat magában, nekünk. Mindezt úgy tálalják, ...

Előadás után egy kis séta, sütizés, és ½ 19 körül visszaérkeztünk az idei évad UTOLSÓ ATTILKÁJÁRA!
A kabátleadáskor két idősebb hölggyel megismerkedtünk; akikről kiderült, hogy bérletes jegyük van, ajándékba kapták és tulajdon képen nem tudják, hogy ma este mire is jöttek.

A közönségen érezni lehetett, hogy nem nagy Madáchos – Attilka – rajongók, de csend és cukorkamentes előadás volt ez is. Vidámak voltak, sokat nevettek az első felvonásba, de a 2. részben szinte végig döbbent csendben és átélésben figyelte mindenki az előadást. Örültem neki.

Az előadás felszabadult volt. Most először éreztem Enikőn az átszellemülést, mikor a Kopogtatás nélkül -t énekelte. Nem tudom, hogy összességében hány előadást ...

Fáradtan, de boldogan indultunk útnak, a maratoni előadás sorozat utolsó napjának. Ma anyum is jött mindkét előadásra.
Ilyen hamar szerintem egész héten nem értem a színházba. A jegykezelők, kabátszedők mosolyogva fogadtak bennünket. Már a műsorfüzeztet ajánlgatók is hangosan köszöntek J
Hiába, a Madáchba hazajárunk. Sokan.

Visszakaptam a 6. székemet 1 nap kihagyás után egész napra!!!
Az előadás elkezdődött. Gördülékenynek éreztem és jónak. Az első felvonásban sokat mosolyogtam újra Vágó Józsefné versszavalásainak a jeleneteiben, néztem a szereplők arcát és a mimikájukat. Márta és az apukája grimaszai, mikor elfejtette a feleség az Üstös című vers 3. sorát… (Sok mindent elárult az arcuk :-)

Úgy éreztem, ...