A jegykezelők már mosolyogva fogadtak minket, nem tudom, mit gondolhatnak rólunk.
Most a 2. sor közepe felé ültünk. Jó volt, de lehet, hogy jobb volt oldalról nézni; mert néha az előttem ülő fej bezavart 1-2 jelenetnél.
Az előadás a délutánihoz képest nekem fényévekkel magasabban járt. Lehet a séta miatt, vagy mert középről láttam.
Minden szereplő top-on volt. Mondom, biztos velem volt a baj délután, de ezt sokkal jobbnak éreztem, ha egyáltalán lehet ilyeneket leírni, a délutáni is jó volt!!!. Pedig nem volt semmi különös, extra ma este, de mégis...
Eszter sokkal komolyabb és érzékibb Márta, mint Enikő. Ma este tetszett a legjobban idén a szereplése, játéka. Mire belejöttek a színészek már vége is. :-(

Vágó Józsefnét ...

Szikrázó napsütésben, bár kis késéssel indultam a mai színházi duplázásra. Jó lett volna gyalog menni a körúton ebben a szép időben, de „bicebócaságom” miatt még mindig nem ajánlott most. Azért az Oktogonnál leszálltam és gyalog mentem. Pont akkor küldött egy cikket a Kisbarátnőm, melyen úgy felhúztam magam és olyan dühös lettem, hogy csak na. (Azóta is a hatása alatt vagyok. Ja A Bajnok című darabról küldte a cikket).

Mikor kezdetét vette az előadás az első taktusoknál elkezdtem csendben pityogni. Ez ki is tartott a költő bárbajos jelenetig. Éreztem, ha ezt nem hagyom abba, akkor végigbőgöm az egész előadást. Gyorsan Pusztaszeri Kornélra tekintettem, eszembe jutott „Pumukli” és így kicsit „visszarázódtam”. Azonban ...

Reggel azt sem tudtam, hol vagyok; Attilkás részek szaladgáltak a szemem előtt, miközben Anna Kareninában hallható dalokat hallottam a fejembe.

Nagyon fáradt voltam. Testben a munkahelyemen voltam, sokat haladtam, de lélekben ki tudja merre. A mai napon tudatosult bennem az is, hogy májusban egy napra szól a jegyem az Operett Színház nagyszínpadára és a Raktár színházba is. Volt már, hogy 1 nap hét helyen kellet lennem, de hogy az egy színházba is legyen!!?? Ez már a vég? Szerencsére a Nagyszínpadosat átvette egy kolléganőm. Talán 17 óra körül tértem észhez, azaz akkor már nem kellett, mert közel volt az indulás.

Újra egy teltházas, remek előadás részeseivé váltunk. Ugyan ott ültem ma, ahol tegnap (J1/6).
Ma Muri Enikőhöz (Márta), ...

Ma elkezdődött az évad II. nagy eseménye többünknek is, az Én, József Attila című musical.
Lelkesen, boldogan érkeztünk a színházba. Mosolyogva üdvözöltük egymást az ismerősökkel és csak az arcról ismerősöket.
Időben elkezdődött az előadás. Felcsendültek az ismerős dallamok és nekem már akkor megszakadt a szívem, összeszorult a lelkem, mintha nem tudnám, hogy mi vár ránk.

Kicsit féltem, hogy milyen – nekem nem tetsző – újításokkal állnak majd elénk, de nagy örömünkre és szerencsénkre visszakaptuk a régi, eredeti verziót. Nem volt dőlőngélés az asztal tetején (Márta/Attila), nem volt sátáni nagy kacaj a Nagyon fájnál, stb… Ezt örömmel és boldogan vettem tudomásul.

Ma este Balla Eszter volt Márta. Ennek örültem, ...

Most ha azt írom, hogy reggel munkába menet és este a színházba menet a ’94-es Anna Cd-t hallgattam, akkor függő vagyok? De ezt tettem valóban.

Újra a 2. sor. Jobbra mellettem nem ült senki. Az utolsó percben érkezett 3 kisiskolás korú, csinosan öltözött külföldi gyerek. Szépen nekiálltak – csendben – vacsorázni. Perec, víz, stb. Lelkesen figyelték az eseményeket, de vajon mit és mennyit értettek meg belőle? Szünetbe a nővérük, vagy anyukájuk is megérkezet hozzájuk, vettek könyvet, cd-t. Tehát biztos valami művelt gyerekek lehettek, de mégis nagy szemetet hagytak maguk után, mikor kimentek. A székre felkötöttek egy zacskót, abba tették a maradékot, amit otthagytak. A földön hevert a két ásványvizes palack és a rengeteg ...

Ma délután cirkuszi előadást közvetített a TV. Jó volt, durva és félelmetes. Nem biztos, hogy élőben meg mernék ilyet nézni. (Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert a vasárnapi (03.13.) Gyöngyhajú lány előadás után úgy éreztem, cirkuszba kell mennem.)

Ma este eljött az egyik barátnőm is az öccsével. Mindenképpen meg akarta mutatni neki a darabot, mert vevő a srác a zenés dolgokra; a barátnőm pedig triplázik.

Nem élhettem bele nagyon magam a darabba, mert tartalékolnom kell(ett) az erőmmel, hosszú a hét.
2. sorban ültünk. Üres volt előttünk 2 szék, mellettem is, így simán kiláttam az üres helyek felett.
Továbbra is a kosztümöket figyeltem meg és a karaktereket néztem, nem egybe az előadást.
A báli jelenet ...

14-én kezdetét vette az október óta várt hetünk. Többen beköltöztünk erre a hétre a Madáchba.  3 Anna Karenina és 6 db. Én, József Attila! Kivételesen most az összes jegyünk a jobb oldalra szólt, már rég jártunk ezen az oldalon. Jó lesz a másik oldalról is újra megnézni az előadásokat. Anna Kareninával kezdődött a hét első 3 napja.

Kezdésnek szinte a legjobb szereposztáshoz lehetett szerencsénk.  A 3 előadás közül csak mára szólt az első sorba a jegyem. Ki is élveztem minden pillanatát. Jött az illat, a levegő, a füst, a minden.
Kellemes, nyugodt, jó hangulatban foglaltam el a helyemet. Újra rájöttem, hogy imádom a zenéjét. A darabot, mindent.
Nem sok újítást véltünk felfedezni, csak azt, hogy Levin a baloldalról ...

13-án kezdetét vette a 7 napos színházi „kirándulásunk”, melynek első állomása a RaM Colosseum és az új darab megtekintése volt. A Gyöngyhajú lány. Nem a nagy premieren jártunk, hanem a szombat délutánin. Kis emlékérmet így is kaptunk. Pezsgő, vörös szőnyeg és a jobb szereposztás elmaradt. De nem is ezért jöttünk, hanem a táncosok miatt. Az, hogy egy „musicalszerű – énekes” darabot láthattunk, az kedvezett nekünk.

A Gyöngyhajú lányról mindenkinek az Omega jut eszébe; igen ez a darab az ő zenéjükre, dalaikra épül.
A műnek volt egy gyengécske története – musical kedvelőknek –, gyengécske színészekkel, de szerintem nem azért jönnek, jöttek az emberek erre a táncos előadásra, hogy színészi kvalifitásokat nézzen, ...

KisBarátnőmmel a nyári Vive la France koncert után külön-külön elkezdtünk Edith Piaf életével foglalkozni. Egyik nap hazafelé olvastam, hogy az Óbudai Társaskörben lesz Szilágyi Enikő Edith Piaf-os estje. Rá is csaptunk másnap a jegyekre.

Sajnos bice-bóca lettem a héten és nem tudok (most sem nagyon tudok) rohanni, meg úgy belemerültem előadás előtt a munkába, hogy későn indultam, így csak a 7. sor környékére tudtunk helyet foglalni (érkezési sorrend volt). Összességében szerintem jól láttunk.

Ebben a teremben még nem voltam. Szép, hangulatos, tiszta és még nagy is. Teltház. Azt sajnáltam, hogy nem emelkedtek a székek. Vajon a hátul ülők mit láthattak?

Mi szinte a fiatalok közé tartoztunk, inkább a 60-as éveiket betöltő ...

Végre ma összejött a 3-asunk; mindhárman el tudtunk menni a bérletes előadásra, melynek helyszíne kivételesen a Zeneakadémia volt, azon belül a Solti terem.
A terem sokkal egyszerűbb és kisebb, mint a nagyterem, de így is álomszép. Gyönyörű ablakok, szobrocskák. Szerencsére kellemesebb hőmérséklet fogadott bennünket a nagyszínpadnál megszokottnál. A nézők öltözéke sem volt annyira szép, mint ahogy az a nagyteremben szokás, de ez egy más közönség; más előadás.
Az egy anya története című előadást csodálhattuk meg. Júniusban eljutottunk Miskolcra az ősbemutatót megnézni, ahonnan elég vegyes érzelmekkel értünk haza.
Így most előnyből indultam. Nem vártam sokat, inkább arra voltam kíváncsi, hogy mennyire ért össze, mennyivel ...