2007. márciusban kezdtem el dolgozni adatrögzítőként, ahol egy másik lány is aznap kezdett. 3 hónapig kellett ott lennünk. A lányról kiderült, hogy színésznő valójában. Engem meghosszabbítottak még 3 hónapig. Őt nem, mert neki elkezdődött a színházi próbafolyamat. A Jekyll and Hyde című musicalben szerepelt júliusban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Utolsó napján az irodában néhány szám eléneklésével búcsúzott tőlünk (nem tudom mikből énekelt, de nagyon tetszett. Többen meg is könnyeztük). Az egyik kolleganőmmel vettünk is jegyet a fent említett előadásra, amint megtudtuk, hogy elkezdték árulni. A Montevideo utcában vettük át a jegyet egyik délután. Nem díjazom a szabadéri programokat, a kiszámíthatatlan időjárás ...

Sajnos érettségi után a sulijaim Budán voltak, így semmi csábítást nem éreztem a színházi világ iránt. Valahogy nem… Gimibe mindig ott volt a jegyes néni, de egyedül nem akartam menni. Most az esélye se volt meg. De mikor 2003-ban megtudtam, hogy Fantom van, tudtam, hogy arra mennem kell! Ott a helyem. Az akkori páromat hidegen hagyta, pedig az egyik kolléganője volt a premieren és rengeteget áradozott nekem (is), hogy milyen fantasztikus előadás. Annyira szerettem volna menni….. Persze jegyet sem volt egyszerű szerezni, de nem érdekelt, tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de megnézem. Sajnos 2005-ig kellett rá várnom. Az egyik barátnőm is kedvet kapott, eljött velem...  Megérte ennyit várni. Akkor már volt net, tudtam, mikor kezdik árulni a ...

A gimnáziumi március 15-i ünnepségeink a Madách Színházban voltak (1996—1998), ezért mindig varázslattal tértem a színházba, hiszen a „miénk”, csak mi voltunk ott. Azt azonban senki nem mondta, hogy 1999-ben elkezdik a felújítását. Döbbentve és szomorúan vettem tudomásul, hogy a IV-es  (azt hiszem „hivatalosan” 12-es) ünnepség az akkori Nemzeti Színházba (mai Pesti Magyar Színházba lesz)… Így a Madáchtól búcsúzni kellett.
Egy ismerősünktől kaptunk karácsonyra a Nyomorultakra színházjegyet. Első sor!!!
„Remegő” lábakkal mentem be a színházba; kíváncsi voltam, milyen lett a felújítás után. Gyönyörű!!!!!!!!!!! Csillogott-villogott! Tiszta, fényes, gyönyörű. „Végre” visszatértem a „színházamba”. Szerintem ...

A dátumra nem emlékszem pontosan. Ami biztos, hogy az öcsém még nem tudott írni és olvasni, mert a „J” betűs matricát, amit vettünk a színházban, fejjel lefelé ragasztotta fel a szekrényére.

Anyum szerint az elsők között nézhettük meg. Jobb oldal 2-3 sor. Azok a gyönyörű székek, függöny és illat. Olyan varázslatos volt. A színház épületét nem lehetett összehasonlítani a Vígszínházzal, de az előtér, nézőtér kellemes hangulatot árasztott. Úgy tetszett minden, pedig az előadás még el sem kezdődött.
Anyum felkészített minket, hogy kiket ismerhetünk (Lindából a Tomi; Süsüből a királylánynak a hangja; Szomszédokból a Taki bácsi). Örültem nekik, de engem csak az érdelelt, hogy végre élőben láthatom „Koppányt” ...

Nem emlékszem pontosan, hogy 1988-ban, vagy 1989-ben volt szerencsém anyummal, öcsémmel és a nagymamámmal ehhez az előadáshoz. Nem elöl ültünk szerintem, de életem egyik legjobb élménye volt. Még ma is emlékszem öcsém csinos kis öltönyére, szép szőke hajára. Olyan pici volt.
Az előadás? Nagyon tetszett minden. Végre valami „normális” előadást láthattam. Többször voltunk előtte is színházba (Dörmögő Dömötör, János vitéz, Háry János), de nem tetszettek.. Ez A padlás telitalálat volt. Mindannyiunkat elvarázsolt az első perctől, az utolsóig.  Nagyon tetszett. Megvettük a kazettát is (melyet ronggyá hallgattunk).  Nem sokkal később (lehet, hogy csak 1 év múlva) újra ezen az előadáson találtuk magunkat. Anyum ...

Május 02-án délután újra kilátogattunk a Székely fesztiválra. Nézelődtünk, belehallgattunk a dombon a műsorokba. A bejáratot áthelyezték, most az egész park lezárásra került. ½ 18 körül eljöttünk, átöltöztünk, utunkat a Magyar Színház felé vettük.

A színházba a bejutás kicsit nehézkes volt, ugyanis a tömeg nagy része elindult a lépcső felé, hogy a jegyeiket kezeljék, egy kisebb tömeg viszont sorban áll a pénztárhoz, hogy a jegyét átvegye. Pár perc alatt átvergődtünk. Bemenni viszont még nem lehetett, így nézelődtünk és próbáltuk megtippelni, hogy hideg lesz-e bent a teremben, vagy nem. Bejutottunk! Pillanatok alatt teltház lett. A színpad nem volt olyan magas, úgy emlékeztem, kicsit magasabb, de ezt nem bántunk.

...

Május 1-én kora délután kilátogattunk a Székely fesztiválra. Annyi minden szépet láttunk. Sok kedves, lelkes emberke. (Jól megcsinálták, mert a bejárat nem a park elején volt. Így a park irodaház felöli részét belépőjegy nélkül is lehetett használni (ez nekem kora este jól jött). Az árusok nagy részét az épületben találtuk, így nem kellett esőtől félniük”. 1-2 fellépőt is meghallgattunk, de az időt nézni kellett, mert este program volt. 18 óra körül eljöttünk, átöltözés és i rány a Zeneakadémia.

Április 30-án a Hangemberek című előadáshoz volt szerencsénk. Nagyon vártuk, kíváncsiak voltunk rá. ¾ 19 körül már a Stúdiószínpad előterében találtuk magunkat, leültünk, dumcsiztunk. Végül majdnem utolsóként mentünk be, mert nem vettük észre, mikor nyitották ki az ajtót.

Végül a 2. sor közepén foglaltunk helyet. Teltház.
Amíg nem kezdődött el az előadás, ismert filmzenéket hallottunk.
Díszletként egy kivetítőt, két kisebb kanapét, egy asztalt és 1-2 széket láthattunk.
Az előadás elkezdődött. A kivetítőn megjelent egy szöveg, ami arról szólt, hogy mikor és miért vált fontossá a szinkronizálás.
Majd kisebb fekete fehér bejátszásokat láthattunk „az első” magyar szinkronosokról, és az általuk szinkronizált ...

Az Én, József Attilát „igyekeztem kiheverni” egy vidámabb darabbal. A 19-i Én, Leonardo bemutató (RaM) nem jöhetett szóba, a késői futóverseny miatt. április 15-re és az Újszínházra esett a választásom, Tamási Áron Énekes madár című előadására. Több szempont miatt is e mellett döntöttem. Vidámabb előadás legyen, valami új is legyen. Közrejátszott, hogy Magyar Attila rendezte. Ezt az oldalát „nem ismerem”, így ez is egy jó szempontnak tűnt (Kíváncsi voltam, mit tud, mert a színpadon nem a kedvencem). Esztergályos Cecíliát nem láttam még színpadon (leszámítva a februári gálát a József Attila Színházban), így végleg eldőlt, hogy ezen a héten ezt fogom megtekinteni.

Szép kényelmesen megérkeztünk, ám megint nem ...

04. 25-én visszatértünk a Madáchba a Poligamy című előadásra. El szerettünk volna menni, mert a sok Én, JA után a „Madách függőségem” visszatért. Kicsit kapkodva érkeztünk, mert a biciklis felvonulásról megfeledkeztünk. Széna tér-Mechwart liget busszal 8,5 perc volt!!!! 18.08-kor még a buszon voltam. Nem való nekem a BKV-zás. Inkább leszálltam és elrohantam a Batyira, metróra szálltam. Blahán leszálltam. A menetidő kicsivel hosszabb volt, mint a 15 évvel ezelőtti ~5 perc. Ma jdnem automatikusan a Barcsay u-ba akartam befordulni, de időben észbe kaptam, hogy „nem suliba kell menni”. 18:32-re odaértem. Elfáradtam. Anyum 55-re esett be. Ez egy olyan este volt, mikor jobb volt nem nagyon hozzászólni :-)  
Az emeleten ültünk. Ennek is ...